Már tél elején éreztem, hogy az idei tánctáborban kivételesen nem a bokámat fogom kitörni, a cipőmmel lesz gond. Nem foglalkoztam ezzel, csak akkor, amikor már tisztán látszott a talpam, hogy ha a marhabőr elkopott, akkor az én bőröm sem fogja sokáig bírni. Szerencse, hogy a leukoplast mindenre jó.
Semmire sem megyek a megérzéseimmel, ha nem tudom azokat megkülönböztetni a félelmeimtől.
2011.07.13. 10:29
# 400
3 komment
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szittyazoli 2011.07.13. 17:15:15
ha időbe "csicserésztél volna hogy gocizzunk arra is hogy a kis cipőtalpikád is jól szupikáljon..."
akkó most avval se vóna semmi gond.
szittyazoli 2011.07.13. 17:19:36
Egyébként a tavalyi és az idei káreseményt összevetve mindenképp fejlődő a tendencia. Csak így tovább! :)
motymoty 2011.07.13. 18:26:02
Hát ott, hogy a marhabőr már nem volt ott.
És én is szörnyen meg vagyok elégedve önmagammal, jó is lenne, ha így maradna, de a boka kirörésének az időpontja már 3 éve augusztus havára esik, úgyhogy még nem lélegeztem fel teljesen.