A mit nem csinál egy nő témáról most megint eszembe jutott, amit már régen el akartam mesélni, vagy tudat alatt én is akkora világhírnévre vágyom, mint amekkora mickának megérdemelten kijutott hogy Béla szerint én egy dáma vagyok. Ettől az elméletétől nem tágít, pedig már a megjelenésem sem mindig tökéletes. Legalábbis magamon kívül még nem láttam dámát vasalt nadrágban és sportcipőben, bevásárló szatyrokkal, a hátizsákról már hétköznapokon leszoktam, de egy valamire való dáma bizonyára hétvégén is dáma marad. És egy dámának mindig tökéletes a frizurája (nem jár fésületlenül konferenciákra), nem a Bélája vágja a haját, nem használ túrahátizsákot, hanem gurulós bőrönddel megy fel a hegyre, illetve fel sem megy, mert ott víz sincs, ráadásul biztosan nem aludna a diófa alatt, és a csöveseket sem irigyli, amiért azok egész nyáron a szabad ég alatt hálhatnak.

Még azzal sem sikerült ezt a teóriáját megcáfolnom, hogy múltkor nagyon csúnyán megvertem böfögő versenyben, -  hánytatott gyerekkorom volt jártam ének órára - mondjuk azt nem értem, hogy hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy kiálljon ellenem.