Nem meséltem mostanában a szappanokról, pedig voltak fentek és lentek, ez utóbbi inkább csak anyámhoz kapcsolódik, meg a sziámi ikréhez, aki a húgom.* Legalábbis tegnap még ezt hittem, ma már tudom, hogy lejjebb mindig van, és ezt általában magunknak köszönhetjük.

Mint minden tevékenység, ez is nagyon tanulságos, a háziszappan a 21. századi elvárásoknak leginkább semennyire sem felel meg, de azért ott a megfelelési kényszer és az igyekezet. Ezért aztán mikor az első visszajelzés szerint a legnagyobb pozitívum az, hogy nincs olyan intenzív illata, mint a boltinak, akkor az ember elkezd azon gondolkozni, hogy vajon tényleg meg kell-e mindig mindennek és mindenkinek felelni. Vagy azon, hogy az emberek elvárásai különbözhetnek. Vagy azon, hogy a saját félelmeink annyira képesek elnyomni a legnyilvánvalóbb dolgokat is, hogy még a barátaink józan és jósolható ítéletén is képesek vagyunk meglepődni.

*mert bár sosem próbálták a szappanjaimat, nagyon ösztönösen tudják utálni, ahogy engem is. Én pedig még mindig elhiszem.