Azt hittem a lelkiismeretlen orvosnál nincs rosszabb, de van. A lelkiismeretes például sokkal rosszabb. Úgyhogy most már megint ott tartunk, hogy mehetek MR-re. Valószínűleg. Pedig mikor ezt először kiejtette a száján, úgy néztem rá, ahogy csak kevesen tudnak. Akkor hirtelen röntgenre módosított, büszke is voltam a nézésemre. Majd miután 8 órát ücsörögtem a neurológiai osztályon a beutalómra várva, közölte, hogy bármi eltérés is legyen, azonnal MR. Márpedig a vak is látja, hogy a nyakam eltér.

Szerencsére sikerült várakozás alatt a neurológiai osztályhoz méltó könyvet és kort választanom, és egész sok mindent elsajátítanom az 1918-as év eseményeiből, így tudtam ötvözni a kellemeset a szórakoztatóval.

A különböző szemem világa mondások is értelmet nyertek, nekem ez idén százezer forintomba került, a duplája még hátra van. De legalább elértem azt, amit sosem szerettem volna. Lesz szemüvegem és kontaktlencsém. Egyszerre. Látni így sem fogok, csak addig, amíg nem mozgatom a fejemet, ezzel a korrekcióval csak a fejem kerül a helyére. Talán nem fog fájni a hátam. De legalább azt elértük, hogy míg eddig tökéletesen láttam közelre, ez most már a múlté.