Azt az embert, aki kitalálta, hogy jó nekünk az az időzóna, ami például Hollandiában is van, évente legalább négy hónapra egy sötét helyre száműzném, hátha akkor tudatosulna benne, hogy mit tett.
2011.02.25. 08:30
A kommunizmus áldozatainak emléknapja
Továbbra sem találok szavakat a mai nappal kapcsolatban, ezért álljon itt vitéz Baranchi Tamáska Endre visszaemlékezése, a végén nevekkel, köztük az a név, mely nekem oly kedves.
Apám egyik nagynénje, aki festőművész volt, mesélte még hajdanán, hogy egyik festőtársa festés közben halt meg, milyen szép halál. Talán csak azért emlékszem erre, mert anyám teljesen magánkívül volt a szép halál kifejezéstől. Mikor utánajártam az alábbi sorok írójának, nekem is hasonló gondolatom támadt, stílusos, ha egy csendőr százados 2010. július 4. hagyja itt ezt a világot.
Csak pár hónapon múlt, és most már nem tudom meg sosem, hogy mi történt ott valójában. Lehet, hogy nem véletlenül alakult így, engem mégis nagyon bánt.
KAZINCBARCIKAI EMLÉKEK
A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szállítottak haza Magyarországra. Budapesten rögtön a Mosonyi úti börtönbe zártak. Innen néhány száz társammal 1951 októberének egyik hideg éjszakáján erős ÁVH-s (Államvédelmi Hatóság, azaz kommunista politikai rendőrség) őrizettel lefüggönyzött fapados vasúti kocsikban Kazincbarcikára vittek. Útközben az ülésekről felállni vagy az ablakon kitekinteni tilos volt.