Azt hittem most, hogy mankóval járok tele lesz a blog válogatás nélküli anyázásokkal, de nem, itt Budapesten csak pozitív tapasztalataim vannak, - a negatívakat Prágában hagytam - és nem kevés. Mindenki azonnal ugrik, segít, kérdez, hogy segítsen-e leülni, felállni, odamenni, kimenni, leszállni, felszállni, megkötni, kifújni, megfogni, felemelni, átugrani, még a Széchenyi fürdőben is megkérdezte tőlem egy hölgy, hogy ne adja-e át a nyugágyát, pedig sejthette, hogy rossz bokával is lehet a földön ülni. Remélem ez a sok gondoskodás nem veti vissza a személyiségfejlődésemet, és nem jutok el arra a szintre, hogy a metró közepén toporzékolva üvöltsem, hogy ÉN AKAROM, EGYEDÜL!
2012.03.21. 11:04
Kedvesek
7 komment
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
agyragobogar · http://www.agyragobogar.com/ 2012.03.21. 11:59:00
bélla 2012.03.21. 12:13:36
motymoty 2012.03.21. 12:36:53
@bélla: Nem, szerencsére.
2012.03.21. 13:38:10
Néha elég bosszantó tud lenni a nagy segítőkészség :)
jazoli 2012.03.21. 13:44:19
Csillagösvény (törölt) 2012.03.21. 14:53:23
motymoty 2012.03.21. 16:13:16
A metróellenőrök a legczukibbak.