:) Nagyon ügyes. Bár engem nem zavarnak a pici növénykék a burkolatban. Sőt.

@anyuss: Én is szeretem ezeket a növénykéket.

"simmilis simili gaudet."
...én szeretem a szürke dolmányos varjakat nagyon nagy fazonok, nagyon jó szülők és nagyon nehezen felejtenek. ven erről egy történetem...de ezt már sok helyen elmeséltem.

...és persze szeretem a kis zöld növénykéket is...(...és ezt mindig meg kell említenem szeretem még a csokoládét is...valamint ez a blog és olvasói sem közömbösek a számomra.)

...szóljon ha valakit kihagytam.

@bélla: :) Köszönjük, a varjú és a növénykék nevében. :)

nem tudom, hogy én nem figyeltem-e eléggé, de arra emlkészem, hogy ígértél történetet, de arra nem, hogy olvastam volna.

Mifelénk Patalyon aszonygyák: "nagyon szeginy ember az, aki mán ígényi se igérhet."
...no ebbő láthassátok én még ennyire nem vagyok lepukkanva. (...ugyebár.)

@bélla: Ezek szerint nem a memóriámmal van gond. Megnyugodtam. :)

@bélla: Elmeséled?

...tényleg leírtam már minimum két helyen.

...pár éve reggeli kutyasétáltatásnál a kutyám (ki más mivel kutyát sétáltattam)...látom nagyon nyomul be a nagy fűbe valami után. egy süldő varjúfióka volt az ami kieshetett a fészekből. rárivaltam a kutyára meg biztos ami fixrohantam is oda madarat menteni. de mire odaértem már fordult a kocka nem a fiókát hanem a kutyát kellett, ...mert akkora már mint két zuhanóbombázó rajta volt a két szülő. két dolmányos.
nagy nehezen elhessegettem őket...aztán idultam haza kutyástól. de a két öregből valamelyik (anyust olvasva feltételezem biztos az anya madár) nagyon fel turbózta magát. folyamatosan ott surrogott a nyomunkban és támadásokat intézett irányunkban. meg se fordultam...olvastam már ilyenről ...ezek színlelt támadások madaraknál az ellenség megfélemlítésére. nem veszélyesek.
de egyszer csak nagyot koppant a fejem...ennek már fele se színlelt. úgy felment nála az adrenalin hogy túl lépett a dolgon. úgy kellett a dzsekimet levéve távol tartanom. (persze megütni nem akartam, mert nagy tisztelet éreztem a szülői érzési iránt) annyira ideg volt hogy rászálva az út melletti telefon vezetékre olyan erővel kezdte a csőrével ütni...azt hittem leblankolja róla a műanyag szigetelést (nem túlzok.)
(gondolatban beszorozva a madár számát néhányszor tízzel elég hitchcocki jelenet volt).

...lényeg: azon a nyáron, ha ugyan abban a szerkóban mentem le (farmer nadrág dzseki, kék ing (plusz kis fekete dagadt kutya)... mindig felismert és a duna parttól a hév sínek feletti felüljárón át a majdnem hazáig kísért. rettenetes hangokat adva ki magából repkedett hol előttem, hol mögöttem, hol fölöttem...

aztán a következő nyárra vagy megbocsájtott vagy elkölötözött...most már békében élünk.

@bélla: Milyen jó történet. :) Simán fejbevert dühében?

És ha mást vettél fel nem volt nyugtalan? :)

Csó amúgy innen kapta a nevét: micka.freeblog.hu/archives/2011/11/11/hat_akinek_hianyozott_volna_itt_van_ni_omlesztve/
a #43 kell keresni.

Nekem ezen még mindig rettenetesen kell nevetnem. Igen, azóta is.

@bélla: Igazán köszönöm. Még senki nem mondta nekem h olyan vagyok mint egy felturbózott öreg varjú.
:D

@motymoty: ...nem. csak akkor üldözött ha minden együtt volt (lásd:ruha és kutya).
@anyuss: én nem mondtam hogy "öreg"...csak anya.
(láthatóan nem volt rossz bőrben - lehet még fiatalasszony volt a némber.)

@bélla: :) Idézem: "de a két ÖREGBŐL valamelyik (anyust olvasva feltételezem biztos az anya madár) nagyon fel turbózta magát"... :D

@anyuss: :D...tényleg ezt írtam. ebből is láthatjátok hogy nem olvastam magamat vissza...hogy én nem olvasok csak úgy akárkit.

...relatíve írtam. és hangsúlyozom nem azon volta a "hangsúly".

@bélla: Ez egy viszonylag gyenge javítási kísérlet :D

@anyuss: Jól van. Kötődj csak velem...majd aztán ne csodálkozz ha jól összefirkálom a deszka kerítésedet.

@bélla: :) Csak ne firkáld annyira össze h több legyen 300 kB-nál :)

@bélla: Azta, nem is hallottam még ilyet.