Összegyűjtöttem gyerekkori sérelmeket és egyéb történeteket, akinek van kedve holnap délig küldhet még, utána szavazunk. A nyeremény természetesen szappan, remélem én nyerek, mert egy csomó olyan szappanom van, amit sajnálok magamtól. 

anyus: Egyszer korcsolyázásból mentünk hazafelé kocsival, és én épp lehajoltam h kikössem és levegyem a koricipőmet amikor az egyik osztálytársnőmék háza előtt mentünk el. Másnap közölte h hihetetlen magasan hordom az orrom, inkább elbújtam h ne kelljen köszönnöm neki. Ez nagyon fájt. És már több mint 30 éve történt :D

micka: én első végén kaptam egy iszonyat nagy pofont kovácssanyikától. csak úgy elémállt és megpofozott. amikor megkérdezték tőle, hogy miért, akkor azt mondta azért, mert nem belé vagyok szerelmes. általános iskola első osztályáról beszélünk.

cucka: jajj most ezen töröm a fejem. annyi mindenféle sérelmem volt, köztük, a leghamarabb eszembe jutó és ezáltal talán a legmaradandóbb is, hogy általános másodikban, télen egy barátnőm megetetett azzal, hogy tartsuk versenyt a nyelvünket a fém hinta vasán, ki bírja tovább alapon. nyertem, de egy órát lógtam a korláton az odafagyott nyelvemmel, amíg anyám ki nem szabadított egy öngyújtó segítségével (azzal melegítette fel a csövet). sose bocsátom meg, hogy beetetett.

aztán egyszer lógtam egy órán át a kapunkhoz láncolva is, a nyakamban addig tekergettem a zsinóron lógó kulcsot, amíg totálisan feltekeredtem a zárra, és úgy lógtam, míg anyám haza nem jött. ebben az esetben az univerzumra haragszom. (már akkor is lúzer voltam?)

és az oviban is volt egy kisfiú, szultánnak hívták, de tényleg anyakönyvezett neve volt,(mindig vonzottak a rosszfiúk) és mindig elvette a játékomat és megrugdosott meg megharapdált. és a többi lány odáig volt érte, de bennem csak félelemet keltett. már akkor se jött be a szado-mazo stílus. és máig emlékszem a gyomorgörcsre, ha megláttam közelíteni felém. sztem ez is negatív hatással volt a zsenge személyiségem bimbódzására.

chipmunk-19: engem egyszer egy csaj pofán baszott csak úgy, kosáredzésen, mert nem passzoltam neki. Máriának hívják. Azóta sem köszönünk egymásnak és azóta is csúnyán néz rám. Pedig ő ütött meg engem.

motymoty: Nekem azt hiszem az volt a legmegrázóbb élményem, (az egyetlen ami eddig eszembe jutott) hogy nagyszüleimnél voltunk, de valamiért nem tudtam ott aludni, és akkor apa elvitt a nővéréhez. Nem nagyon akartam ott aludni, de vittem a nagy macimat, ami nagyobb volt nálam. Útközben megálltunk hintázni, és meg akartam hintáztani a macit, de a maci kiesett a hintából, bele a hinta alatti pocsolyába. Rettenetesen szomorú voltam, nagyon bántott, hogy csak jót akartam, és az is, hogy a másik hinta alatt nem volt pocsolya, oda kellett volna ültetnem.
Egyedül kellett aludnom, és a macinak sosem lett már olyan szaga. :(

chipmunk-19 tesója: cucka: tesómnak a szódás szifonhoz ragadt így hozzá a nyelve :-(

anyus: A suliudvaron nyalogattam a korlátot, persze rátapadt a nyelvem de lerántottam róla és már mentem haza, a nagymamám vagy tíz percig dörzsöltette fogkefével mert azt hitte ráragadt a festék, pedig csak vérzett...

micka: amikor 4 éves voltam, a nővérem rámfirkált a filckészletével, és a néni aki vigyázott ránk, nekem akart esni a körömkefével (az arcom tele volt rajzolva). de gondolom annyira visítottam, hogy nem tette. anyámék meg nagyon röhögtek. aztán meglátták a szobánk falát.

micka: emlékszem, hogy elég sok hülyeséget csináltunk. pl a vadiúj perzsaszőnyegen próbáltunk korcsolyázni. a frissen élezett korival. és gyakran verekedtünk is. szóval én megértem most már miért kellett nekünk minden délután 1-2 órácskát csendben lenni és alvást színlelni. akkor azt sem értettem, hogy miért kell ezt játszani, mikor mindenki tudja, hogy nem alszunk. de a filces eset után már két külön szobába zártak minket, és akkor volt, hogy unalmamban elaludtam. különösen ha rámszóltak, hogy ne énekeljek olyan hangosan:-)

motymoty: Emlékszem a húgom este hisztizett, hogy nem fekszik le, és nekem is alvást kellett tettetnem, szülői utasításra. Azt ígérte anyám, hogy majd ha elaludt felkelhetek. Mikor végre elaludt és felkeltem, akkor meg közölte, hogy most már nekem is eljött a lefekvés ideje. Ez rettenetesen igazságtalan, még ma is fel tudom magamat hergelni rajta.

szittyazoli: Nekem két éves koromig nem nőtt hajam. A szüleim már kezdtek belenyugodni hogy úgy maradok...ez még nem lett volna baj, de mivel már akkor is inkább a nőkhöz vonzódtam kirohantam egyszer az udvarunkból, hogy az egy évvel idősebb és két házzal arrébb lakó D.Magda hajadont szülei jelenlétében "megszeressem". (ez mifelénk megölelgetést jelentett - nagyjából.) Ezt elég mediterrános hévvel hajthattam végre mert Magda eldőlt és jól beverte a fejét a járdába. Ezért az anyukája ott és még egy ideig máshol is több ízben és nyilvánosan "rohadt kis kopasz rákosinak" nevezett.

ZsuZag: Óvodás voltam ('80-ban), amikor rajzoltam egy néger Mikulást, az óvó néni nem értékelte az ötletem :-( Barna embert rajzoltam, göndör hajjal :-) Később volt egy ötletem, amit nem mertem megvalósítani, az ajándékot egy kancsal kenguru hozza az erszényében, és a hátára angyal szárnyak vannak kötve...azt már meg sem mertem rajzolni..:-( Aztán összeszedtem magam, én megbosszultam a világon a sérelmem :-P Amikor tanítottam, és az egyik kisfiú a Mikulás csizmát zöldre festette megdicsértem, és kiselőadást tartottam az 1. osztályban, milyen fontos a fantázia, a színek használata...:-D Komolyra fordítva a szót, a mai napig szorongok, jók-e az ötleteim, nem nevetnek-e ki...de lelkizek egy kicsit magammal (az igazán nagy művészeket a kortársai sosem értették meg :-))