Miután kétszer másfél órát beszéltem a T-otthonnal, és nem sikerült velük megértetnem, hogy lehet, hogy másfél hete (akkor volt utoljára süket a telefon és az internet a főnököm T-otthonában*) nem tudtak minket felhívni mikor ott jártak, de az nem biztos, hogy a mi hibánk, tekintve, hogy két telefonnál vártuk epekedve a csörgést, tehát vagy félretárcsáztak, vagy azok a T-telefonok sem működtek éppen, ami szintén az ő szolgáltatásuk (lenne), kimentem a wc-be és meggyőződtem arról, hogy meg tudom vakarni az orromat a térdemmel, ami büszkeséggel töltött el, bár még mindig szomorú vagyok amiatt, hogy ez a nagyszerű ötlet nekem nem jutott eszembe. Most már csak abban reménykedem, hogy legközelebb, mikor mindkét kezem teli és/vagy koszos lesz, az orrom pedig elkezd kínzóan és megállíthatatlanul viszketni nem felejtem el ezt a kézenfekvő megoldást.

*A hiba egy hét után rejtélyesen elmúlt, majd egy heti működés után ismételten rejtélyesen előjött.