Béla fogadott a hírrel pár hete, hogy az öcsém boldogan telefonált, hogy egy csoportra fog főzni.

Azt sajnos nem tudta megjegyezni, hogy milyen csoport, még arra a kérdésre sem tudott válaszolni, hogy közük van-e bármilyen sportághoz. Azért tippeltem erre, és nem színtársulatra, mert pár héttel előtte apa említette, hogy a gyerek az egyik Nagyon Híres Focicsapatnál szeretett volna dolgozni, de nem vették fel.

Másnap részletesen kifejtettem Bélának, hogy más milyen büszke lenne, hogy az öccse a Nagyon Híres Focicsapat gyomrának épségéért felel, mi bezzeg nem tudjuk értékelni, mire Béla felháborodva közölte, hogy ő nagyon büszke a gyerekre, hogy mondhatok ilyet.

Harmadnap a nagyon büszke Béla meséli az apjának, hogy a gyerek a Nagyon Híres Focicsapatnál fog dolgozni. Sajnos a focirajongó após nem elégszik meg ennyivel, a Nagyon Híres Csapat nevét is szeretné hallani. Csalódnia kellett, de azért kifejtette Bélának, hogy más bezzeg nagyon büszke lenne. Béla kikéri magának, hogy ő nagyon büszke.

Felhőtlen jókedvemet csak az a tény árnyékolja be egy kicsit, hogy a nagyon ügyes öcsém, Béla büszkesége, ma hagyta el az országot.

-----------------------------------------------------

A kishúgom mindeközben a Nagyon Híres Kapus gyerekeire vigyáz,* de sajnos ő is csak arról tud beszámolni, hogy amikor felajánlottak neki vip-jegyeket, akkor nagyon jól mulatott, de nem fogadta el, és rögtön elzárkózott a jövőbeni meccslátogatásoktól is, amit azóta megbánt, mert biztosan finomak a sütemények a vip-részlegen. Béla rá is nagyon büszke.

*Ez persze csak a fenti eset kapcsán derült ki, mert bár egész nap be nem áll a szája, és róluk is rengeteget mesélt, azt sosem említette volna, hogy a Nagyon Híres Kapusról van szó.