2012.03.25. 15:39
O/A
8 komment
2012.03.23. 12:14
Az érzés jogáról
12 komment
2012.03.22. 14:03
Igazságtalan
Hogy az élet nagyon igazságtalan, az abból is látszik, hogy akkor nem érzem az ízeket, amikor vaddisznópörkölt van terítéken.
30 komment
2012.03.21. 11:04
Kedvesek
Azt hittem most, hogy mankóval járok tele lesz a blog válogatás nélküli anyázásokkal, de nem, itt Budapesten csak pozitív tapasztalataim vannak, - a negatívakat Prágában hagytam - és nem kevés. Mindenki azonnal ugrik, segít, kérdez, hogy segítsen-e leülni, felállni, odamenni, kimenni, leszállni, felszállni, megkötni, kifújni, megfogni, felemelni, átugrani, még a Széchenyi fürdőben is megkérdezte tőlem egy hölgy, hogy ne adja-e át a nyugágyát, pedig sejthette, hogy rossz bokával is lehet a földön ülni. Remélem ez a sok gondoskodás nem veti vissza a személyiségfejlődésemet, és nem jutok el arra a szintre, hogy a metró közepén toporzékolva üvöltsem, hogy ÉN AKAROM, EGYEDÜL!
7 komment
2012.03.20. 11:09
A lejebbről, ami tényleg létezik
Prágáról még el kell mesélnem, hogy az elején egy kicsit aggódtam, hogy egyáltalán nem értem a nyelvüket, sőt, már a hangzása is rettenetesen idegesít. Gyerekkoromban lehettem utoljára olyan országban, ahol nem értettem a bennszülöttek nyelvét, azt hittem, így semmit sem fogunk megtudni az ottani életről, de tévedtem, már az első fél órában kiderült, hogy Prága sokkal kevésbé gyalogos barát, mint Budapest, a túloldalra általában születni kell, vagy nagyon gyorsan futni. És szinte az összes gyalogosátkelő nyomógombos, elvégre aki gyalogol, az biztosan ráér. Cserébe viszont az autósok bármikor gondolkodás nélkül elütnek, ha nekik már zöld van, ők nem érnek rá. Azt hiszem a kedvencem mégis a zebra közepén elhelyezkedő vakvezető csík volt, ami lámpától lámpáig vezetett. Vagyis egyenesen neki a lámpának.
Mankóval még sokkal élesebb lett a helyzet, ugráltam fél lábon padlógázzal közeledő autó elől, nem egyszer, és lebegtem Béla hóna alatt a villamoson, nem egyszer.
6 komment
2012.03.19. 15:56
A Monarchián túl
Monarchia kutatókkal Prágában sörözni nagyon vicces. De csak addig, amíg azt nem állítják, hogy a benes dekrétumok csak a németeket érintették.
9 komment
2012.03.19. 12:37
Ez most a másik
A hétvégén Prágában jártam voltam. Vettünk szuvenyírt. Lilát. Gondolom még sokszor hasznát fogom venni.
Azoknak, akik eddig azt hitték, hogy minden fejben dől el, elárulom, hogy nem. A vízhólyagok (nem) keletkezését nem lehet fejben eldönteni. Tényleg. Aki nem hiszi kapáljon 3 napot, vagy nézzen várost kézenjárva.
A baleseti sebészeten nagyon kedvesek voltak, inkább itt lépjetek félre, mint Kolozsváron, vagy a 80 km-es környezetében. A tolókocsik is sokkal jobbak.
Amíg röntgeneztek, addig Béla elhagyta az irataimat, az összeset, de sikeresen átcsempésztem magam pár határon, úgyhogy a negyedik napot már egy másik világváros méltán híres fürdőjében töltöttük, bízván annak izomlazító erejében. Itt sokkal inkább otthon érzetem magamat, mivel szinte senki nem beszélt magyarul, nem úgy, mint Prágában.