édes - keserű

motyorog [@] gmail.com

mondjuk

  • This is the last: Ez olyan, mint egy ténylegesen kitalált, és való... (2014.06.04. 19:15) Napi groteszk
  • This is the last: A pénz többnyire alkalmazkodásra bírja az embert. (2014.06.04. 19:03) Szakember
  • This is the last: Hát még ha a szabadságtéren anarchia folyna. : )... (2014.06.04. 19:00) A Szabadság téren bármi megtörténhet (143. rész)
  • This is the last: Nos, ők nem föltétlen tartják annyira "egészségt... (2014.06.04. 18:55) OMÉK 2013
  • This is the last: Üdvözöllek, motymoty! A blogot ugyan nem mától o... (2014.06.04. 18:50) Eufemizmuska
  • motymoty: @calealenta: Esőerdőkről volt szó, amiknek a kií... (2014.02.18. 12:00) Miért ne tartsunk macskát gyerek helyett*
  • motymoty: Verona egyébként remek hely, az Arena nagy élmén... (2014.01.08. 16:42) Kedves Jézuska!

2012.09.27. 16:15 motymoty

A törött csigolyáról

Szerencsésnek mondhatom magam, mert még soha senkit nem temettem el a korosztályomból. Egyetlen egyszer kerültem közel ilyesmihez, és az is nagyon távoli volt, elsős középiskolás koromban az évnyitón hangzott el, hogy négy negyedikes sosem ért haza az évzáróról.

Viszont vannak emberek a környezetemben, akiket csak a csoda tart életben, nem az önpusztító életmódjuk. Nagyon nehéz ezzel szembesülni.

Pedig akiket szeretünk, azok más megítélés alá esnek, mint a többiek. Különösen igaz ez a kamaszkori nagy cimborákra.

4 komment

2012.09.26. 13:16 motymoty

Mostanában hülyeségeket ígérek

Az emeltünk turizmusért felelős tagja rohamosan elkezdett őszülni, és pocakot is növesztett. A napokban női látogatója volt, ami lehet, hogy nem lesz rendszeres, mert süti nem volt nála.

Tegnap még a szokásosnál is csúnyában nézett rám, mikor kiderült számára, hogy én is a liftben vagyok. Talán csak meglepődött, éppen a pulóveremet próbáltam meg ráakasztani a fülemre a címkéjénél fogva.

Nehéz és unalmas a semmiről beszámolni.

4 komment

2012.09.25. 15:20 motymoty

Az előző bejegyzéshez (is)

A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem abból űzök gúnyt, ha valaki szeretne valamit tenni, és tesz is, hanem, ha valaki szeretne valamit csinálni, de ahelyett, hogy nekiállna, csak nyíg és nyíg és nyíg.

Meg természetesen abból is, aki elolvassa.

Az vagyok, amit megeszem.

8 komment

2012.09.24. 17:13 motymoty

Nook

Becenevén nuki,* egy fantasztikus eszköz, már legalább hat könyvet elolvastam, rengeteget letöltöttem, előjegyeztem, belelapozgattam, sőt már vettem is rá egyet, viszont került rá egy Fejős Éva is.**

Először elolvastam a tengernyi köszönetet, mert olyan jó, hogy vagy.

Pár napra rá további három oldalt a regényből, amiből megtudtam, hogy

  • Hiába sikeres az ember a munkahelyén, hiába van remek párkapcsolata, ez nem jelenti azt, hogy él, és azt sem, hogy elégedett is lehetne.
  • Ha egy férfi összeköltözik egy nővel, akkor automatikusan elveszti a macsóságát.
  • Ha a portás azt mondja, hogy nem élsz, akkor ezen nagyon el kell gondolkozni. Ha ez nem megy, hívjuk fel minden ismerősünket, így meggyőződhetünk az emberi sokszínűségről, ami egyébként az írónői fantázia sokrétűségét jelképezi, valamint a teljes döntésképtelenséget. Egyben a telefontárságok támogatására is buzdít.
  • A férfiak szeretnek hisztizni, ha üres a hűtő, a nők szeretnek sushit rendelni.
  • Hiába hisszük azt, hogy az emberek akkor boldogtalanok, ha nincs jó munkájuk, akkor is azok, amikor van.


Ez az utóbbi mondat különbözteti meg a könyveket a blogoktól. Tehát nem véletlen, hogy aki blogot ír, szeretne könyvet is.***

Q.E.D.


Amúgy csak azt szerettem volna elmesélni, hogy kaptam hozzá bőrtokot, és most már illata is van.



* Nem szoktam így hívni.
** Az utóbbi két információnak semmi köze egymáshoz.
***Jobb híres íróként boldogtalannak lenni, mint kevésbé olvasott bloggerként.

33 komment

süti beállítások módosítása