édes - keserű

Anyus Trónok harcás boldogtalanságáról jutott eszembe, mennyit szenvedtem A hetedik út titka miatt. Még gyerekkoromban láttam belőle részeket, de az utolsó párról lemaradtam, és időről időre belémhasított a felismerés, hogy meg kell tudnom mi lett a végkifejlet, annak ellenére, hogy ezeknek a remek gyerekkönyveknek mindig borítékolható a vége. A szakaszosan előtörő vágyakozást vagy hiányérzetet az sem tudta enyhíteni, hogy időközben már semmire sem emlékeztem az egészből.

A történet happy enddel zárult - a könyvé is, az enyém is - A hetedik út titka az első öt könyv között volt, amit a nukin elolvastam. A többi öt is hasonló színvonalú remekmű volt, köztük blogos felebarátim tanácsára korunk összes (?) Rejtő Jenője. Most már nyugodtan ajánlhattok nekem könyveket, amik tényleg jók. És rendelkeznek befejezéssel.

Az öcsém el akarja lopni a húgomat az esküvőn, ezzel boldogítja Bélát, aki nem tud ellenállni a kérésnek, hiszen a gyerek úgy szeretné, ellenben retteg, hogy a nyakán marad a kishúg, és állandóan beszélni fog. Engem egy kicsit aggaszt ennek a cselekedetnek a tudományos háttere, nem tűnik néprajzilag megalapozottnak ésszerűnek, hogy még el sem vitték, de már visszaszerezzük. Kell egy kis csend mindenkinek.

Hétvégén annyit ittunk, hogy a cigány előtt táncoltunk.