Elmúltak a mézes hetek,
Asszony mit csináljak veled?
Szedd össze a sátorfádat, látogasd meg az anyádat.
Inkább iszom három deci kevertet.
Olvastam több helyen is, hogy a frissen elhalálozott világsztár haláláról csakis annak volt férje tehet, nem is az, aki hozzá ment, és nem is az, aki vele maradt, meg nem is az, aki ivott és drogozott. Hanem mindig csak a CSGF,* akik megrontják az ártatlan nőket, akinek a saját sorsukhoz semmi közük. Így történt ez most is, H. Whitney és B. Bobby, színes bőrű házaspár életében, akik Józsefváros legmélyebb bugyraiban laktak, egy 18 négyzetméteres szuterén garzonlakásban, amit a férj nagyanyjától örököltek, mikor az leesett a lépcsőn részegen. A férj néha megverte a feleséget, aki bár tisztában volt azzal, hogy az áldozat is tehet a családon belüli erőszakról, sajnos lehetőségeik nem engedték meg, hogy elváljanak egymástól, sőt, pszichológusra sem futotta, hiszen így is alig tudták kigazdálkodni a napi kevert adagjukat, amibe esténként a férj altató gyanánt egy kis kokaint kevert, amit a munkáspárttól kaptak, jó összeköttetéseiknek köszönhetően. A kerületet sosem hagyták el, ahogy ez az itt lakók jelentős százalékára jellemző, nem is tudták, hogy van ezen kívül élet, és még így is csak a körülmények és a benne szereplő emberek tehetnek a történet alakulásáról, nem pedig a CSGF.*
*csúnya gonosz férfiak