A cukkiniszezon visszavonhatatlanul elkezdődött.
Nem hittem volna, hogy a világhírnévhez egy keserű cukkinivel kikövezett út vezet. Azt sem, hogy ez egy világméretű probléma, ami nagyobb, mint az olajfolt a Mexikói öbölben. Most már azt is tudom, hogy engem azért nem zavar ez a probléma, mert mások megveszik előttem a piacon a keserű részeket. (Vagy lehet, hogy nem a piacon veszik, és ez okozza a problémát?)
Nem hittem volna, hogy a világhírnévhez egy keserű cukkinivel kikövezett út vezet. Azt sem, hogy ez egy világméretű probléma, ami nagyobb, mint az olajfolt a Mexikói öbölben. Most már azt is tudom, hogy engem azért nem zavar ez a probléma, mert mások megveszik előttem a piacon a keserű részeket. (Vagy lehet, hogy nem a piacon veszik, és ez okozza a problémát?)
Érdemes kicsit, zsengét, frisset venni, azok között nem találkoztam még keserűvel.
És ha már ide sodort benneteket az internet kifürkészhetetlen szeszélye, megosztom veletek a jelenlegi kedvenc cukkinis receptemet:
A zsenge, friss cukkinit felvágom hosszú, közepesen vékony szeletekre, fokhagymás olivaolajon, nagy tűzön megpirítom, megszórom feta* sajttal, majd ráburítok pár felszelt paradicsomot, alá, fölé, közé frissen felaprított bazsalikomlevelet szórok.
* a Cserpes féle Gréta most nálam nagy kedvenc, de sima sajttal sem olyan rossz.