Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem élem keresztül a világot
 

Régóta keresem az összefüggést a bokám és a világmindenség, önmagam és Isten között, nem találtam, nem is csoda, Kalotaszeg tehet mindenről, az előkelő eleganciába bújtatott bokagyilkos, eddig nem gyanakodtam, de megtaláltam az összefüggést. Nem volt könnyű, mert tánc közben sosincs baj, mindig csak előtte vagy utána, és csak akkor, amikor éppen megint elkezdek kalotaszegit tanulni, de most összeállt a kép, vettem az adást, mást fogok tanulni, a kalotaszegi pedig marad olyan amilyen, akinek nem tetszenek a lecsalt lépések nem néz oda, bátor vagyok, nem félek a folkrendőrségtől.

A bokámmal sem értek szót, nem tudom mit szeretne, pihenni vagy szaladgálni föl alá, mint a gazdája, nem akarom terhelni ha nagyon árt neki, de a szükségesnél egy perccel sem szeretnék tovább ücsörögni feleslegesen.

Szakorvost keresek ismét, lehet az lenne a legjobb és a legegyszerűbb, ha rögtön túlesnénk rajta, ha mindenki elküldené az emil címemre az összes orvosa nevét, úgyis szükségem lesz rájuk, ez már a vég, nem meglepő, több olyan felmenőről tudok aki 60 évet haldoklott, ha nem akarok 90 évnél többet élni, akkor ezt nekem is illene végre elkezdenem.

Ez persze jól hangzik, de az igazság az, hogy már régen elkezdődött, a születésem pillanatában, mint mindenkinél. Ezt a játékot nem lehet élve megúszni, egyetlen kiút van, és az kötelező.