A jó lovas katonának
De jól vagyon dolga
Eszik, igyunk!

Béla mindig zokon veszi, ha valakiről azonnal véleményt mondok, így volt ez a buszon is, (itt még mindig a múltkori erdélyi disznőölésról van szó, sajnos csak most találtam meg ezt a pár mondatot, s igazán sajnálnám, ha lemaradnátok arról, hogy mennyire elviselhetetlen vagyok) pedig mikor hátranéztem a mögöttünk ülőkre, rögtön tudtam, hogy ebből még nagy baj lesz, mondtam is Bélának, persze kiakadt, hogy honnan tudhatnám. Mióta hazajöttünk, minden másnap elmondja, hogy jaj, azok az emberek, az valami rettenetes volt, de én feleslegesen mondtam, mert az túl korán volt, a túl korai vélemény pedig nem állja meg a helyét, csak három nap elteltével, mikor már mindenki látja a nyilvánvalót, s Béla is belátja aktív tiltakozása ellenére is, hogy nem mindenki jó ember.

Persze a schönherzes gyerekre is hiába mondtam még reggel buszra szállás előtt, hogy schönherzes, csak akkor vált schönherzessé, mikor már 3 napja üvöltötte szakadatlanul minden rend után, hogy itatás,* amivel Bélát teljesen sokkolta, pedig mondtam neki rögtön, hogy készüljön fel, mert schönherzes, s most nem tudom, hogy Béla egyszerűen nem hisz nekem, vagy jótékony homály fedi nála a schönherzes éveket, amiből neki kettő is jutott, nekem szerencsére csak egy, azért valahogy túléltük, bár Béla gazdagabb lett ott egy allergiával.

* Néha lecserélte a fenti csodálatos örökzöldre. S mikor egyszer tovább énekelték, akkor megszeppenten pislogott.