Nem értem azokat a sok helyen felgyülemlő és özönlő véleményeket, miszerint máshol sokkal jobb, zöldebb a fű, az emberek nem is emberek, hanem egyenesen földre szállt angyalok, pedig nem. S hangzik mindez legtöbb esetben olyanok szájából, akik nem beszélnek semmilyen idegen nyelven, és talán még az országot sem hagyták el soha. Honnan tudják? 

Pedig ahhoz, hogy az ember lássa, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, sokszor még nyelveket sem kell tudni. Hallottatok már Theo van Gogh-ról? Pim Fortuyn-ről? Vagy Geert Wilders-ről? Vagy Ayaan Hirschi Ali-ról? (Bocsánat, leragadtam a házi feladatomnál.) Mert az előbbi kettő már nem él. Az utóbbi kettőnek sincs sok esélye a természetes halálra.

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy jó pár éve nézem már, ahogy egy általunk - és nem csak általunk - nagyra tartott nemzet tagjai folyamatosan aknázzák alá a másik munkáját, méghozzá az állami szférában, nem a versenypiacon. Hogy mi a tétje, vagy az értelme mindennek? Ne kérdezzétek, nem tudom. Az egyik intézmény próbálja ellehetetleníteni a másikat, kitartóan, következetesen, teljesen feleslegesen.

Meglepő, de a külföldit is anya szülte.