Már tél elején éreztem, hogy az idei tánctáborban kivételesen nem a bokámat fogom kitörni, a cipőmmel lesz gond. Nem foglalkoztam ezzel, csak akkor, amikor már tisztán látszott a talpam, hogy ha a marhabőr elkopott, akkor az én bőröm sem fogja sokáig bírni. Szerencse, hogy a leukoplast mindenre jó.

Semmire sem megyek a megérzéseimmel, ha nem tudom azokat megkülönböztetni  a félelmeimtől.