Azt hittem most, hogy mankóval járok tele lesz a blog válogatás nélküli anyázásokkal, de nem, itt Budapesten csak pozitív tapasztalataim vannak, - a negatívakat Prágában hagytam - és nem kevés.  Mindenki azonnal ugrik, segít, kérdez, hogy segítsen-e leülni, felállni, odamenni, kimenni, leszállni, felszállni, megkötni, kifújni, megfogni, felemelni, átugrani, még a Széchenyi fürdőben is megkérdezte tőlem egy hölgy, hogy ne adja-e át a nyugágyát, pedig sejthette, hogy rossz bokával is lehet a földön ülni. Remélem ez a sok gondoskodás nem veti vissza a személyiségfejlődésemet, és nem jutok el arra a szintre, hogy a metró közepén toporzékolva üvöltsem, hogy ÉN AKAROM, EGYEDÜL!