Hiába áltatom magam azzal, hogy amit nem írok le, az nem is létezik, attól még rövidesen elvált szülők gyermeke leszek.
2012.11.14. 14:56
A kisöcsém, akire nagyon büszkék vagyunk, elment világot látni
Béla fogadott a hírrel pár hete, hogy az öcsém boldogan telefonált, hogy egy csoportra fog főzni.
Azt sajnos nem tudta megjegyezni, hogy milyen csoport, még arra a kérdésre sem tudott válaszolni, hogy közük van-e bármilyen sportághoz. Azért tippeltem erre, és nem színtársulatra, mert pár héttel előtte apa említette, hogy a gyerek az egyik Nagyon Híres Focicsapatnál szeretett volna dolgozni, de nem vették fel.
Másnap részletesen kifejtettem Bélának, hogy más milyen büszke lenne, hogy az öccse a Nagyon Híres Focicsapat gyomrának épségéért felel, mi bezzeg nem tudjuk értékelni, mire Béla felháborodva közölte, hogy ő nagyon büszke a gyerekre, hogy mondhatok ilyet.
Harmadnap a nagyon büszke Béla meséli az apjának, hogy a gyerek a Nagyon Híres Focicsapatnál fog dolgozni. Sajnos a focirajongó após nem elégszik meg ennyivel, a Nagyon Híres Csapat nevét is szeretné hallani. Csalódnia kellett, de azért kifejtette Bélának, hogy más bezzeg nagyon büszke lenne. Béla kikéri magának, hogy ő nagyon büszke.
Felhőtlen jókedvemet csak az a tény árnyékolja be egy kicsit, hogy a nagyon ügyes öcsém, Béla büszkesége, ma hagyta el az országot.
-----------------------------------------------------
A kishúgom mindeközben a Nagyon Híres Kapus gyerekeire vigyáz,* de sajnos ő is csak arról tud beszámolni, hogy amikor felajánlottak neki vip-jegyeket, akkor nagyon jól mulatott, de nem fogadta el, és rögtön elzárkózott a jövőbeni meccslátogatásoktól is, amit azóta megbánt, mert biztosan finomak a sütemények a vip-részlegen. Béla rá is nagyon büszke.
*Ez persze csak a fenti eset kapcsán derült ki, mert bár egész nap be nem áll a szája, és róluk is rengeteget mesélt, azt sosem említette volna, hogy a Nagyon Híres Kapusról van szó.
14 komment
2012.11.13. 10:03
Ruha 2. rész
Természetesen a menyasszonyi ruhával is voltak problémák, a foglalót az öcsém vitte el, és adta személyesen a boltos kezébe, aki viszont semmi ilyenre nem emlékezett, és csak több heti telefonálás után derült ki, hogy, öcsénk mindent ügyesen és lelkiismeretesen véghezvitt, csak nem a megfelelő szalonban.
1 komment
2012.11.12. 16:10
Felháborító viselkedésünk
Hétvégén elmentünk majd-sógornak esküvői öltönyt nézni, hármasban, Bélával, nem is sejtettük, hogy ezzel emberi életeket is veszélyeztetünk. Az első boltban az öltöztető legény majdnem elájult, mikor egy váratlan pillanatban Béla megfogta a kezemet.
A második boltban már sokkal tapasztaltabbak voltunk, itt csak az hangzott el többször, hogy a kész öltönyt csak a menyasszony jelenlétében adják át, kiegészítőkről se álmodjunk, menyasszony nélkül még megtekinteni sem lehet. Sajnos már zárni akartak, ezért a higgye el, nagyon hasonlítunk egymásra a menyasszonnyal magánszámomat elő sem adtam, pedig lehet, hogy jobb lett volna, mert ha az üzletben közepes arcmemóriával rendelkeznek, előfordulhat, hogy nem fogják elhinni, hogy nem engem látnak ismét, és akkor felesleges volt ennyit próbálni.
A húgom sem igazán tudta elképzelni nélkülözhetetlenségének okát, ezért muszáj volt neki elmesélnünk, hogy az öltönyösbácsi nem tud eltekinteni attól az élménytől, hogy lássa arckifejezését, mikor Bélája először ölti magára rózsaszín öltönyét.