édes - keserű

Azért tegnap este mikor öcsém és a barátnője itt aludtak, és bennem tudatosult, hogy abban a lakásban, aminek én vagyok a háziasszonya az úrnője fogalmam sincs, hogy hol vannak a takarók, akkor nagyon elszégyelltem magamat.

Ma megdicsérték a fülbevalómat, amit tegnap Béla kisebb segítségével összehegesztettem, sőt nem csak megdicsérték, hanem ki is akarták vásárolni a fülemből. De nem adtam, mert kemény vagyok, mint a bakaszar (ezt most tanultam, nem szeretném elfelejteni,  ez az elmélyítési fázis, nézzétek el nekem).

Ezzel új fordulóponthoz érkeztünk, íme a lehetőségek tárháza, most, hogy valószínűleg rövidesen én leszek a családfenntartó, Béla gyárthat fülbevalókat, ne unatkozzon, amíg haza nem érek vacsorára.

Egyébként néha már félek, hogy úgy fogok járni, mint az egyszeri jogászlány, aki minden mondatát úgy kezdte, hogy Csabi azt mondta. A mondanivalója csúcspontját akkor érte el, mikor Csabi azt mondta, hogy fázni fog, úgyhogy fázott is.

Mondjuk nekem önálló gondolataim vannak, ráadásul lényegesen több, mint amire feltétlenül szükségem van. De hogy minden mondatom mögé, amiben azt állítom, hogy csináltam valamit oda kell képzelni Bélát aki ténylegesen kivitelezte, befejezte, vagy legalább a felét - természetesen a nehezebbik felét - megcsinálta, kezd rémisztő lenni.

De ennek is eljött az ideje. (Üdvözlök mindenkit alkoholista motymoty blogjában.)


Anyós és após dicsőítő részek természetesen itt is rendelkezésre állnak. A fantáziátokra vagy a guglira bízlak benneteket.

A csókolom és ölelem á bábámát, őt szeretem nem áz édesányámát, mit ne mondjak, nem teljesen autentikus Kalotaszegen. Kedvelem Agócs Gergőt, és értékelem az igyekezetét amit az egész cd-n érezni, meg azt is nagyon szeretem ahogyan beszél, de ez egy kicsit furcsa, annak ellenére, hogy a  legkedvesebb emlékeim közé tartozik, mikor Zoboralján a Szőttes Táncegylet tagjai elénekelték a bonchidai menyecskéket. (Bonchidái hegy álátt / Leány á legény álátt / Ázért feküdt álájá / Viszketett á pinájá)

Hallgassátok meg milyen szépen beszél!

A tékozló madár, a galád, hazatért, úgyhogy ma ismét nem az ébresztőórára keltünk, hanem az ütemes erkélyajtó ütögetésére, valahol a földimogyorót is fel kell darabolni. Kicsit zokon vette, hogy a vize be van fagyva, a bestia, de azért nagylelkűen köszöntött minket a szokásos három csippanásával, mikor konstatálta, hogy felkeltünk.

A költözés - megint egyszer - ismeretlen ideig elhalasztva.

A szombati földrengés egyik legnagyobb megrázkódtatása az volt, mikor kiderült, hogy az előző földrengés,  az első, életem eddigi egyetlen "rendes" földrengése, aminek akkor majdnem az epicentrumában voltam, 25 éve volt, rengeteg idő, ilyen történelmi távlatokra eddig nem emlékeztem, csak áhítattal hallgattam az öregek és sokat tapasztaltak elbeszélését. Most mégis emlékszem, sokkoló.

Talán ez volt éltetem első igazi sokk élménye, ha húgom születését nem számoljuk, bár szerintem ez a földrengéskor még nem volt aktuális, nem volt még egy éves sem akkor, én pedig nem tudom elképzelni, hogy anyámra féltékeny lettem volna, nagyszüleimmel akkor még nem érintkezett, később sem nagyon, igazi anyás gyerek volt. A családi legendáriumban mindenesetre nem maradtak fent ilyen történetek, viszont a nagyszüleimnél gondosan kivitelezett féltékenységi rohamaimból annál több, ami nem egy rossz arány, tekintve, hogy nem szeretett ott, maximum akkor maradt, ha én is ott voltam, amitől nem meglepő módon később valószínűleg még jobban elmehetett a kedve.

Aztán amikor a kisebbik húgom született, a nagyobbikon volt a sor, én foghattam a kórházból hazafelé a fejét, neki csak a lába jutott, az egyik arra érdemes Dáciánkban, ezt még a mai napig emlegeti, pedig tudta volna milyen ronda az a fej, bizonyára nem akarta volna tartani. Anyám a kórházban végig sírt ronda lánya láttán, azután még otthon hónapokig titokban. Sokat segíthetett a helyzetén, hogy a csecsemős nővérek egytől-egyig teljes meggyőződéssel állították, hogy sem a derékszögben elálló óriási füle, sem az egész homlokát betemető éktelen vörös folt nem fog elmúlni sosem. Abban azért szerintem mindannyian bíztak, hogy a haja talán kinő, de az akkori, amúgy sem túl megnyerő megjelenésén kopaszsága is sokat rontott.

Aztán öcsém születésével a kishúgomnak is meggyűlt a maga baja, ami az "Ez a család sokkal jobb volt, míg nem volt benne ez a gyerek!" mondattal került bele a nagy családi legendáriumba, viszont ezen a ponton nekem is meglett a kedvencem, így az egyensúly abból a szemszögből, ahonnan én látom, szerencsésen helyrebillent.

Kedves Lásd Mint Lent!

Köszönöm kedves leveledet. Kicsit aggódtam, hogy ilyen hülyeségekkel zaklatlak, mikor amúgy is annyi dolgod van.

A sztori tényleg nagyon vicces és nem is vagyok aggódós fajta, de amikor az embernek csiga kerül a szájába, akkor sok mindent átértékel hirtelen.

És ha már így alakult, akkor mindenképpen megérdemled a teljes történetet.

A csigás történet úgy kezdődött, hogy találtam watercresst, (ami magyarul hol vízi zsázsa, hol vizitorma néven szerepel) nagyon-nagyon szeretem (szerettem eddig) és meg voltam arról győződve, hogy Magyarországon ilyet nem lehet kapni, eddig csak Angliában ettem. Termeszteni is elég bonyolult, franciaerkélyi kultúrákba nehezen beilleszthető. Szóval igazi ritkaság.

Szombaton egyedül voltam otthon este - ami a történet szempontjából csupán azért fontos, mert nem szeretek egyedül enni, ilyenkor inkább odaülök a számítógép elé és bambulás közben adagolom a számba azt, amit előzőleg a kezem ügyébe készítettem. Ebben az esetben  ez a szegény watercress volt némi csilis bab társaságában, nagyon finom volt a kettő együtt, egészen a második falatig roppant elégedett voltam magammal és a világgal. A csiga a harmadik falatban lapult.

Egy jó fogorvosra lenne szükségem. Állatorvosom már van jeligével várom a neveket, tanácsokat.

*Nem, nem kezdek ilyen hülye megszólítással levelet, de nem akartam még azzal is boldogítani, hogy engedélyt kérek a publikáláshoz. És azt sem szeretném, ha a több 10.000 olvasóm mind őket zaklatná miután földigilisztát fogyasztott, keressen szépen mindenki magának saját állatorvost. (A földigiliszta egyébként nem káros az egészségre, de jobb vele vigyázni. A kisebbik húgom egy nappal azután, hogy utoljára földigilisztát fogyasztott megszólalt, és azóta sem hallgatott el.)