Azt mondtam nem szeretem az év végi visszaemlékezéseket, nem látom értelmüket, mert a kontinuitás töretlen, most mégis véggiggondoltam ezt-azt a bloggal kapcsolatban, előfordul, hogy az év vége és a gondolkodás ideje egybe esik, főleg a nagy, teátrális és kevésbé teátrális esetek után, amikből sikerült kis tanulságokat levonni, gondolom nem csak nekem, bár egy idő után kissé unalmassá és terhessé vált ezek mennyisége, gyakorisága, minősége és ismétlődése.

Sajnos-hálistennek a blog.hu nem támogatja a cuki kis diagrammokat, mert az ehhez szükséges adatok nagy része nem elérhető, de azt azért megnéztem, hogy ha százasával listázom a kommenteket, akkor 35 oldal telik meg a 2011-es év kommentjeivel, ami nem kevés. Főleg, ha azt nézzük, hogy milyen hozzászólásokról van szó, sokszor még fél évvel később is potyognak a könnyeim, miközben diszkréten kacarászom, ha eszembe jut egy-egy emlékezetesebb, amiben azt hiszem nem szenvedtünk hiányt.

A legtöbb megjegyzést a fürdővendégek kapták, a leghosszabb kommentet pedig bélla bier grill írta, az azóta is rémálmaimban felbukkanó MR vizsgálat kapcsán. Sajnos még mindig nem tudtam eldönteni, hogy "manökeny" akarok-e lenni vagy "túléllő", de kár lenne tagadni, hogy bélla megmutatta a helyes irányt, a fényt az alagút végén, átlendített a holtponton és kivezetett egy zsákutcából.

Valahol megbeszéltük azt is, hogy az igazán jó bejegyzéseket arról ismerni meg, hogy nem szól hozzá senki.

A csigát most kíméletből inkább nem linkelem.

Két igazi onlány születésnek is tanúi lehettünk tavaly, szerencsére nem nekem kellett szülnöm, ami nagyban megkönnyítette a helyzetemet, de azért kicsit dajkálhattuk Julist és béllát is mielőtt kirepültek.

Az egyszerű bejegyzésnek szánt aranymotyi-díjat sokan kibiggyesztettétek, nekem ez nem jutott volna eszembe, idén majd gyakorolnom kell, hogyan kell az ilyeneket megköszönni. Meg elmondani, hogy nagyon örültem neki. És azt is, hogy. És a többieknek is. Ezt is. Meg azt is. Mindent.

Valamint én kaptam meg a világon elsőként a >8< négykarú pók ölelését, na ezt csinálja utánam valaki.

Ezeket (és a többit is) összegezve arra jutottam, hogy a mérleg a pozitív tartományban közelít a felboruláshoz, s bár azt eddig is tudtam, hogy egy percre sem cserélnék egyetlen sztárbloggerrel sem, most már abban is biztos vagyok, hogy továbbra is nyugodt lélekkel fogom bosszantani azokat, akik jobb híján miattam bosszankodnak.