édes - keserű

Arra gondoltam, hogy ha már évek óta nem pucoltam ablakot itt lenne az ideje a megfelelő ideológia megfogalmazásának, sajnos Béla gyorsabb volt, és lepucolta, mielőtt ki bírtam volna számolni, hogy melyik volt az a húsvét, amit Pesten töltöttünk, mert diplomát írtam, amelyik leginkább arról nevezetes, hogy megpucoltam az ablakokat. Meg arról is, hogy Béla elment a Bazilikába misére. Három és fél óra után kezdetem el gondolkodni, hogy mi lehet a rendőrség száma. De aztán nem telt bele fél óra és már otthon is volt. Azóta nem járt arra. Én meg nem pucoltam ablakot. De csak a madarak és a halak miatt.

Filmekre lenne szükségem, jó filmekre, kedvencekre. Az sem baj, ha hánynak benne, kezdem feladni az elveimet próbálok idomulni a világhoz.

Felhívott az öcsém, hogy vasárnap nekem kell elmosogatnom, három, azaz 3 darab edényt, mert ők Bélával főzni fognak.

Erre mit lehet mondani? Ha mégsem három, azaz 3 darab edényt koszolnak össze, akkor mit tegyek?

Mindig boldogsággal tölt el, ha valaki megír helyettem egy bejegyzést, főleg, ha az sokkal jobb lesz, mint amire képes lennék.

 Nem gondoltam volna, hogy a fürdővendégek után a sanyarú sorsú 8. kerületi házaspár lesz a másik téma ami átlépi a 100 hozzászólást. Itt merült fel a kérdés:
 

(Tudom, szavazni kevesebben szoktak, mint hozzászólni, de még nem adtam fel.)

 Forrás: muscle-build.com

Ha éjszaka felébredek arra, hogy boldog vagyok, akkor most jó, vagy most inkább aludni kellene, mert most annak van itt az ideje?

Nincsen pénzem, de majd lesz,
Ha Cluj Napocából Kolozsvár lesz,
Eladom a feleségem szoknyáját,
Még az éjjel elmulatom az árát.

Ha Bécsre azt mondjuk, hogy Bécs, és nem azt, hogy Wien, akkor Pozsonyra miért mondjuk azt, hogy Bratislava?

Ez a hétvége sem telt hiába, megtanultam, hogy főzni is egyszerű, csak a megfelelő ízeket kell kombinálni egymással, és a megfelelő elkészítési móddal, menni fog ez is, mint a táncolás.

Közben meg egy remek kis szerelmi háromszög van nálunk kialakulóban, vele kelünk-fekszünk, nem, nem én szerettem bele,* konyhai robotgépet sem nekem kell azonnal vennem a virtuális fizetésemelésemből, viszont végre én is ehetem fagyit, most már tényleg biztos vagyok abban, hogy adalékanyag allergiával is lehet boldogan élni. Béla szerint nem mindig egyszerű velem emiatt, szerintem viszont a világ hülye, nem én.

* nekem csak az a feladatom, hogy kitalálom melyek az ismeretlen összetevők, és azokat sorolom.

A középkori misztikusok úgy tartották, hogy Isten legszebb hangszere az emberi test, szerintem Isten legviccesebb és legérdekesebb kreálmánya az ember(i agy).

A tánctanárom, aki a profik között is az egyik legjobb, mesélte, hogy nem tud úszni, meglep, hogy valaki, aki ennyire ura a testének ne tudjon úszni, el sem tudom képzelni mennyi idő alatt tanulhatna meg, valószínűleg nem is tanulnia kellene, hanem kipróbálnia, hogy hogyan működik. Viszont fára mászni tud, ezért saját meglátása szerint árvízbiztos.

Aztán az is megesett, hogy valaki törölt a linklisátjáról, de olvas továbbra is. Vállalhatatlan lettem én is, jobb, ha tudjátok.

Én a vízre úgy haragszom,
amíg élek meg nem iszom,
árkot mosson, malmot hajtson,
csak a torkomra ne jusson.

A felhőtlen alkoholfogyasztás fogalma merült fel nemrég, Roboman ujjából, nekem nagyon tetszik. Azt hiszem a kényszermentes és minőségi alkoholfogyasztást lehet így nevezni. És a szobahőmérsékletű gyümölcspálinkát.

Valentin napot nem tartunk, miért is tartanánk, Béla nincs itthon, én meg elővettem egy adag fagyasztott spagettit, hogy chili con carneként nyerje el végleges formáját (remélem szakácsok nem olvasnak). Kiderült, hogy Béla iszonyatosan elsózta (nesze nekem Valentin nap), ezt próbáltam egy kevés csilivel ellensúlyozni. Gondolom én vagyok az egyetlen boldog kapcsolatban élő ember, aki ma este a számítógép előtt ül, és potyognak a könnyei. De legalább nincsen hozzá salátám.

Elmúltak a mézes hetek,
Asszony mit csináljak veled?
Szedd össze a sátorfádat, látogasd meg az anyádat.
Inkább iszom három deci kevertet.
 

Olvastam több helyen is, hogy a frissen elhalálozott világsztár haláláról csakis annak volt férje tehet, nem is az, aki hozzá ment, és nem is az, aki vele maradt, meg nem is az, aki ivott és drogozott. Hanem mindig csak a CSGF,* akik megrontják az ártatlan nőket, akinek a saját sorsukhoz semmi közük. Így történt ez most is,  H. Whitney és B. Bobby, színes bőrű házaspár életében, akik Józsefváros legmélyebb bugyraiban laktak, egy 18 négyzetméteres szuterén garzonlakásban, amit a férj nagyanyjától örököltek, mikor az leesett a lépcsőn részegen. A férj néha megverte a feleséget, aki bár tisztában volt azzal, hogy az áldozat is tehet a családon belüli erőszakról, sajnos lehetőségeik nem engedték meg, hogy elváljanak egymástól, sőt, pszichológusra sem futotta, hiszen így is alig tudták kigazdálkodni a napi kevert adagjukat, amibe esténként a férj altató gyanánt egy kis kokaint kevert, amit a munkáspárttól kaptak, jó összeköttetéseiknek köszönhetően. A kerületet sosem hagyták el, ahogy ez az itt lakók jelentős százalékára jellemző, nem is tudták, hogy van ezen kívül élet, és még így is csak a körülmények és a benne szereplő emberek tehetnek a történet alakulásáról, nem pedig a CSGF.*


*csúnya gonosz férfiak

Újabban rémálmaim vannak, a maiból hollywoodi sztármúvit lehetett volna forgatni, kicsit hasonlított erre, de nem volt ismert célja a létezésnek, csak felső vigyázó hatalom és titokzatos jelek a testen, mindez egy gigantikus parasztházban, 6 méteres belmagassággal, 6x4 méteres ablakokkal, ahonnan végül sikerült lelépni, olajfák aljában dideregtem, egy rövid ideig cucka rejtegetett egy panelben (álmaimban cucka mindig panelban lakik), amikor át kellett volna ugrani az egyik háztömb tetejéről a másikra, és felismertem, hogy Béla hiába bíztat, nem fog menni, ekkor felébredtem, és végre rájöttem, hogy a meleg miatt vannak ezek az álmok, hiába takarom le a radiátort, nem segít. Nem teljesen értem, hogyan lett a tavalyi 17 fokos nappali hőmérsékletből idén éjszakára ennél több.

Még csak Már február közepe van, be kell pótolnom az elmaradt visszaemlékezéseket, sok évit, és azt is bizonyítanom kell, hogy szörnyen unalmas vagyok, - nekem bőven elég ehhez az előző két bejegyzés, de van akinek soha semmi nem elég - elmesélem, hogy a tavaly nem csak nagy felfedezéseket tettünk, hanem nagy újrafelfedezéseket is, ezek közé tartozott az Operaház, nem volt könnyű, elvégre még a szobánk ablakából is ezt látjuk. Nice view. Szóval felfedeztük, ismét, a maga pofátlanul alacsony jegyáraival és közelségével, öt perc alatt odaérnénk, ha egyszer elindulnánk időben, de a havi három alkalom ehhez túl kevés.
Az újrafelfedezések újrafelfedezéseket vonnak maguk után, így került elő a szekrényből a kék ruhám, amiben jobban hasonlítok egy manökenyre mint egy túlméretezett rongybabára, még a derekát is majdnem jó helyre varrták, csak pár centivel van följebb, a lengőbordáimat egyáltalán nem nyomja, mi ez, ha nem egy rámöntött ruha, bizonyítja ezt a sok a wc-be utánam rohanó öregasszony is, Aranyom, nem haragszik meg ugye, olyan gyönyörű a ruhája! Sajnos Béla sosem felejtette el azt a ruhát, nem érzi az újrafelfedezés varázsát, szerinte neki ennyi idő után már járna egy új ruha, zsörtölődik, újabban a hatkor kezdődő operákra veszek jegyet, ötig dolgozom, Béla pedig örül ha odaérünk, és van rajtam ruha.

A bkv körüli mizériát* nem unom, viszont nem fér a kis hülye fejembe, hogy miért vannak az autósok kiakadva a puszta gondolattól, hogy nekik is be kell szállni a közösbe? Tényleg ennyire nehéz megérteni, hogy mindenkinek, akinek Budapesten van a lakhelye vagy a munkahelye elemi érdeke, hogy az a fostalicska a bkv működjön? Akkor is ha sosem ment vele egy métert sem? Igaza van Bélának, komplett adót kellene kivetni az egész városra, lakhelyekre, munkahelyekre egyaránt. Igen, arra is, aki biciklivel jár.


*amennyiben az évekig hitelből üzemeltetést és az extrém pénzszűkét ennek lehet nevezni

Nem teljesen értem, hogy hol lenne az ideális tájékoztatás határa, egy ország volt felháborodva, hogy senki nem mondta, hogy nem veszünk fel devizahitelt 0 Ft önerővel, mert hazárdjáték, most egy ország van felháborodva, ha azt mondják, hogy a hó hideg és csúszik. Vajon hol a határ, és van-e egyáltalán?

Nincs kedvem.  Jó ideje már.

Előbb-utóbb mindenki unalmas lesz.

 - Nem kell túldramatizálni a helyzetet - mondta Béla, mikor a tavaszi kabátjában kilépett a hóviharba, azután, hogy reggel 6:30-tól 20 percenként cserélte a madarak itatójában a vizet.

Tartozom még egy vallomással a nyulakról, sajnos nem lesz nyúlpörkölt, sőt nem is láttam a nyulakat, ugyanis a gazdájuk elfeledkezett jöttünkről (de délelőtt már volt itt valaki lakást nézni) és kiengedte a nyulakat (nem lehet bejönni, most engedtem ki őket) és nem akarta visszatenni azokat (há' az legalább egy fél óra), és az sem érdekelte, hogy nem félünk a nyulaktól (de a nyulak nem szeretik az idegeneket, értse meg, nem lehet bejönni).

Pedig kíváncsi voltam, főleg azok után, hogy az ingatlanos töredelmesen bevallotta, hogy nem mert előre szólni, de a lakásban minden teli van nyúlbogyóval.