édes - keserű

Összegyűjtöttem gyerekkori sérelmeket és egyéb történeteket, akinek van kedve holnap délig küldhet még, utána szavazunk. A nyeremény természetesen szappan, remélem én nyerek, mert egy csomó olyan szappanom van, amit sajnálok magamtól. 

Olvastam azt a mondatot a csíről, és most már tudom, hogy a pozitív dolgok lehetnek nagyon ijesztőek is, mert a szövegkörnyezetből kiszámoltam, hogy ez csak pozitív lehet, de attól még félelmetes hangzik, és hiába jó, ha félelmetes, nekem már nem is kell.

Mikor a beszari böszme parádézása miatt lezárták a fél kerültetet senki sem reklamált, most, hogy nem önző érdekből történik mindez, hanem haszont hoz a csőd szélén álló fővárosnak, rögtön mindenki reklamál.

Mindenki, aki három kerülettel arrébb lakik.

- Minden európai nagyváros egyforma.
- Persze, az összes filmet Budapesten forgatják.

(Ugyanitt Bruce Willisre erkélyjegyek eladók)

Update: És már be is futottam.

Ha valaki elég kedvet vagy haragot érez magában még lehet nevezni általános iskolás vagy korábbi sérelmekkel a versenybe, itt, ott vagy saját blogon, valamint ajánlom bélla varjas történetét, a lényeg mindig a kommentek között rejlik.

Hiába a fokozott rendőri jelenlét a Szabadság téren, a csöves csókákat senki nem akadályozza meg abban, hogy ne szórják széjjel a kukák teljes tartalmát. A csóka ebben az esetben nem a gyerekek becézésére használt kicsinyítő képzős kedveskedés, hanem az a nagy szürke madár, amit dolmányos varjúnak hívnak.

Pedig lehetne hasznosítani is.

Érdeklődve figyelem, hogy a blog és önreklámnak milyen fajtái vannak, ellenben nagyon rövid lehet az eszem, mert mindig meglep, hogy az engem bántottak,* engem sajnálni kell motívum is a kedvencek közé tartozik. Pedig nincs is jobb, mint egy kupac veled vagyunk komment. 

Mindezt persze csak puszta irigységből mondom és/vagy, hogy publikálni tudjam gyönyörű rajzomat.

Valamint azért, mert nagyon tetszik az álnaív szó. Anyustól tanultam.

* Egyéb bloggerek. Anyóssal itt nem lehet labdába rúgni.

A székesfehérvári állomáson ingyen lehet pisilni.

Ákos, 2009

Egy hazaárulóval kevesebb rontja a közérzetemet.

Vannak egyéb "projektek" is, borvirágok és mondatok, pedig gumiszobára és minek örültem ma mit ettem ma koprodukciós mulatságra vágytam eredetileg, de ez lett belőle.

Talán majd egyszer kiteszem őket ide oldalra, egy új linklistával egyetemben, tervekkel van teli a padlás.

A néni egyébként azért kérdezi meg, hogy elzártuk-e a gázt, mert Béla egyszer a nyitány után hazaszaladt elzárni a krumpli alatt, ugyanis azt hitte, hogy én azt megtettem. Pedig nem is tudtam róla, hogy van krumpli. Szerencsére pont visszaért a mondanivalóra, így most már ő is tudja, hogy nem szabad beleugrani a szegfűágyásba, mert a kertész mérges lesz. Ami sokkal tartalmasabb és hasznosabb mondanivaló volt a muffnál.

Hogy az élet nagyon igazságtalan, az abból is látszik, hogy akkor nem érzem az ízeket, amikor vaddisznópörkölt van terítéken.

Azt hittem most, hogy mankóval járok tele lesz a blog válogatás nélküli anyázásokkal, de nem, itt Budapesten csak pozitív tapasztalataim vannak, - a negatívakat Prágában hagytam - és nem kevés.  Mindenki azonnal ugrik, segít, kérdez, hogy segítsen-e leülni, felállni, odamenni, kimenni, leszállni, felszállni, megkötni, kifújni, megfogni, felemelni, átugrani, még a Széchenyi fürdőben is megkérdezte tőlem egy hölgy, hogy ne adja-e át a nyugágyát, pedig sejthette, hogy rossz bokával is lehet a földön ülni. Remélem ez a sok gondoskodás nem veti vissza a személyiségfejlődésemet, és nem jutok el arra a szintre, hogy a metró közepén toporzékolva üvöltsem, hogy ÉN AKAROM, EGYEDÜL!

Prágáról még el kell mesélnem, hogy az elején egy kicsit aggódtam, hogy egyáltalán nem értem a nyelvüket, sőt, már a hangzása is rettenetesen idegesít. Gyerekkoromban lehettem utoljára olyan országban, ahol nem értettem a bennszülöttek nyelvét, azt hittem, így semmit sem fogunk megtudni az ottani életről, de tévedtem, már az első fél órában kiderült, hogy Prága sokkal kevésbé gyalogos barát, mint Budapest, a túloldalra általában születni kell, vagy nagyon gyorsan futni. És szinte az összes gyalogosátkelő nyomógombos, elvégre aki gyalogol, az biztosan ráér. Cserébe viszont az autósok bármikor gondolkodás nélkül elütnek, ha nekik már zöld van, ők nem érnek rá. Azt hiszem a kedvencem mégis a zebra közepén elhelyezkedő vakvezető csík volt, ami lámpától lámpáig vezetett. Vagyis egyenesen neki a lámpának.

Mankóval még sokkal élesebb lett a helyzet, ugráltam fél lábon padlógázzal közeledő autó elől, nem egyszer, és lebegtem Béla hóna alatt a villamoson, nem egyszer.

Monarchia kutatókkal Prágában sörözni nagyon vicces. De csak addig, amíg azt nem állítják, hogy a benes dekrétumok csak a németeket érintették.

A hétvégén Prágában jártam voltam. Vettünk szuvenyírt. Lilát. Gondolom még sokszor hasznát fogom venni.

Azoknak, akik eddig azt hitték, hogy minden fejben dől el, elárulom, hogy nem. A vízhólyagok (nem) keletkezését nem lehet fejben eldönteni. Tényleg. Aki nem hiszi kapáljon 3 napot, vagy nézzen várost kézenjárva.

A baleseti sebészeten nagyon kedvesek voltak, inkább itt lépjetek félre, mint Kolozsváron, vagy a 80 km-es környezetében. A tolókocsik is sokkal jobbak.

Amíg röntgeneztek, addig Béla elhagyta az irataimat, az összeset, de sikeresen átcsempésztem magam pár határon, úgyhogy a negyedik napot már egy másik világváros méltán híres fürdőjében töltöttük, bízván annak izomlazító erejében. Itt sokkal inkább otthon érzetem magamat, mivel szinte senki nem beszélt magyarul, nem úgy, mint Prágában.

Azt hiszem mégis jó, hogy nem cseréltem ki a késeinket az öcsém késeire, elég faksznis, csak derékszögben lehet velük vágni, különben tönkremennek, ezért nem is vágott vele senki, csak Béla vágta oda a hegyét a mosogató aljához. Szerencsére addigra már nagyon romantikus és meghitt hangulatban voltak, Béla költött öcsémnek egy eszperente verset (lsd: Gebelegnemesebbszervekellemesenlengedezveereszkedjenfenekedbe), aminek a gyerek nagyon örült. Épp memorizálni próbálta, mikor a kishúgom is betoppant a konyhába, és hosszú hatásszünet után megkérdezte:
- Ez most azt jelenti, hogy lófasz a seggedbe?

Pénteken a város legjobb éttermében vacsoráztunk, öcsém főzött, apám meg állta a cechet. Szeretem, ha azok, akiket szeretek sikeresek és becsületesek.

Már egy ideje aggódom a macisegg miatt, hogy szegény maci megvakul, mert mindig a napba néz, hogy mi van aláírva, és leginkább, hogy megkapom én is, olyan ez, mint valami jófajta vírus. Nem menekülhettem, pedig kiírtam ide oldalra, hogy blogdíj-mentes övezet, de hiába, néha az influenza elleni oltás sem használ.

A díjat itt megnézhetitek, Julis kedvesen elmarasztaló sorait is elolvashatjátok, mondom én, hogy unalmas vagyok, de az élet nem habostorta csak szélmalomból és csigából áll.

Titkok:

Én vagyok az a lány, aki a Görgényi-havasok lábánál lévő pisztrángos faluban (is) megevett egy csülköt, és megivott hozzá két üveg csíki sört. Azóta sem értem, hogy ez miért olyan nagy szenzáció, elvégre nem soproni ászokot ittam hozzá, és ember legyen a talpán aki meg bír úgy enni egy egész csülköt, hogy nem iszik hozzá sört. Másnap még a juhok is összesúgtak a hátam mögött.

Néha hadilábon állok a számokkal, bár azt nem tudom, hogy ez most titok, vagy magyarázkodás.

(Biztosan nem illendő, vagy korrekt más titkaihoz csatlakozni, de nem jut jobb eszembe.) Egyszer adtam mickának egy interjút. Nagyon-nagyon féltem. Napokig.

Egész hétvégén látászavarom volt, ami mindenféle halálos bajnak lehet a jele. Vagy annak, hogy felcseréltem a kontaktlencséimet.

Aki(k)nek tovább szeretném adni:

Zsuzsa, aki nagyon jókat ír, de sajnos a forma és a keret áldozata.
Anyus, aki szintén nagyon jól ír, és már megkapta kétszer ezt a díjat, de nem tett eleget a feltételeknek, mert aki másnak vermet ás hadd örüljön ő is annak, hogy olyan barátai vannak, hogy nincsen szüksége ellenségekre.
És Julis öreganyámnak nagyrabecsülésem és szeretetem jeléül, lánclevelekben is mindig írják, hogy arról se feledkezzünk meg akitől kaptuk, azokban pedig mindig annyi okosság van, hogy kár lenne nem hallgatni rájuk.

Ha a fent nevezetteken kívül valaki vágyik egy maciseggre, az nyugodtan szóljon, ha jól számolom még 3 embernek továbbadhatom csak nem szerettem volna senkivel sem kibabrálni.

Update: Csillagösvénynek is jár egy, sok szeretettel, hogy legyen mit a homlokára ragasszon. A feliratért felelősséget nem vállalok, a következményekről visszajelzést kérünk! Köszönjük!