édes - keserű

Anyus Trónok harcás boldogtalanságáról jutott eszembe, mennyit szenvedtem A hetedik út titka miatt. Még gyerekkoromban láttam belőle részeket, de az utolsó párról lemaradtam, és időről időre belémhasított a felismerés, hogy meg kell tudnom mi lett a végkifejlet, annak ellenére, hogy ezeknek a remek gyerekkönyveknek mindig borítékolható a vége. A szakaszosan előtörő vágyakozást vagy hiányérzetet az sem tudta enyhíteni, hogy időközben már semmire sem emlékeztem az egészből.

A történet happy enddel zárult - a könyvé is, az enyém is - A hetedik út titka az első öt könyv között volt, amit a nukin elolvastam. A többi öt is hasonló színvonalú remekmű volt, köztük blogos felebarátim tanácsára korunk összes (?) Rejtő Jenője. Most már nyugodtan ajánlhattok nekem könyveket, amik tényleg jók. És rendelkeznek befejezéssel.

Az öcsém el akarja lopni a húgomat az esküvőn, ezzel boldogítja Bélát, aki nem tud ellenállni a kérésnek, hiszen a gyerek úgy szeretné, ellenben retteg, hogy a nyakán marad a kishúg, és állandóan beszélni fog. Engem egy kicsit aggaszt ennek a cselekedetnek a tudományos háttere, nem tűnik néprajzilag megalapozottnak ésszerűnek, hogy még el sem vitték, de már visszaszerezzük. Kell egy kis csend mindenkinek.

Hétvégén annyit ittunk, hogy a cigány előtt táncoltunk.

Alsószomszéd a liftben

- De jó, hogy találkozunk, pont hozzátok indultam, biciklihez lenne szükségem szerszámokra, naaagy fogóra stb.
- Béla nincs itthon, fogalmam sincs hova tette a szerszámokat, de fél óra múlva már itthon lesz.

Alsószomszéd 5 perc múlva kopogtat

- Csak szólni akartam, hogy nincs már szükségem szerszámokra (naaagy fogó stb.), kaptam a fogorvostól.

Hiába áltatom magam azzal, hogy amit nem írok le, az nem is létezik, attól még rövidesen elvált szülők gyermeke leszek.

Béla fogadott a hírrel pár hete, hogy az öcsém boldogan telefonált, hogy egy csoportra fog főzni.

Azt sajnos nem tudta megjegyezni, hogy milyen csoport, még arra a kérdésre sem tudott válaszolni, hogy közük van-e bármilyen sportághoz. Azért tippeltem erre, és nem színtársulatra, mert pár héttel előtte apa említette, hogy a gyerek az egyik Nagyon Híres Focicsapatnál szeretett volna dolgozni, de nem vették fel.

Másnap részletesen kifejtettem Bélának, hogy más milyen büszke lenne, hogy az öccse a Nagyon Híres Focicsapat gyomrának épségéért felel, mi bezzeg nem tudjuk értékelni, mire Béla felháborodva közölte, hogy ő nagyon büszke a gyerekre, hogy mondhatok ilyet.

Harmadnap a nagyon büszke Béla meséli az apjának, hogy a gyerek a Nagyon Híres Focicsapatnál fog dolgozni. Sajnos a focirajongó após nem elégszik meg ennyivel, a Nagyon Híres Csapat nevét is szeretné hallani. Csalódnia kellett, de azért kifejtette Bélának, hogy más bezzeg nagyon büszke lenne. Béla kikéri magának, hogy ő nagyon büszke.

Felhőtlen jókedvemet csak az a tény árnyékolja be egy kicsit, hogy a nagyon ügyes öcsém, Béla büszkesége, ma hagyta el az országot.

-----------------------------------------------------

A kishúgom mindeközben a Nagyon Híres Kapus gyerekeire vigyáz,* de sajnos ő is csak arról tud beszámolni, hogy amikor felajánlottak neki vip-jegyeket, akkor nagyon jól mulatott, de nem fogadta el, és rögtön elzárkózott a jövőbeni meccslátogatásoktól is, amit azóta megbánt, mert biztosan finomak a sütemények a vip-részlegen. Béla rá is nagyon büszke.

*Ez persze csak a fenti eset kapcsán derült ki, mert bár egész nap be nem áll a szája, és róluk is rengeteget mesélt, azt sosem említette volna, hogy a Nagyon Híres Kapusról van szó.

Természetesen a menyasszonyi ruhával is voltak problémák, a foglalót az öcsém vitte el, és adta személyesen a boltos kezébe, aki viszont semmi ilyenre nem emlékezett, és csak több heti telefonálás után derült ki, hogy, öcsénk mindent ügyesen és lelkiismeretesen véghezvitt, csak nem a megfelelő szalonban.

Hétvégén elmentünk majd-sógornak esküvői öltönyt nézni, hármasban, Bélával, nem is sejtettük, hogy ezzel emberi életeket is veszélyeztetünk. Az első boltban az öltöztető legény majdnem elájult, mikor egy váratlan pillanatban Béla megfogta a kezemet.

A második boltban már sokkal tapasztaltabbak voltunk, itt  csak az hangzott el többször, hogy a kész öltönyt csak a menyasszony jelenlétében adják át, kiegészítőkről se álmodjunk, menyasszony nélkül még megtekinteni sem lehet. Sajnos már zárni akartak, ezért a higgye el, nagyon hasonlítunk egymásra a menyasszonnyal magánszámomat elő sem adtam, pedig lehet, hogy jobb lett volna, mert ha az üzletben közepes arcmemóriával rendelkeznek, előfordulhat, hogy nem fogják elhinni, hogy nem engem látnak ismét, és akkor felesleges volt ennyit próbálni.


A húgom sem igazán tudta elképzelni nélkülözhetetlenségének okát, ezért muszáj volt neki elmesélnünk, hogy az öltönyösbácsi nem tud eltekinteni attól az élménytől, hogy lássa arckifejezését, mikor Bélája először ölti magára rózsaszín öltönyét.

- Te nátronlúgot használsz a szappangyártáshoz? Ezzel játszol? Hallottál a vörösiszap-katasztrófáról?
- Igen. Védőfelszerelésben csinálom.

- Tudok hozatni neked oldott lúgot, köbméteres kiszerelésben.
- Sajnos az oldott lúg nem jó.
- Kár. Daruval beemelhetnénk ide a szobába.

Miután kétszer másfél órát beszéltem a T-otthonnal, és nem sikerült velük megértetnem, hogy lehet, hogy másfél hete (akkor volt utoljára süket a telefon és az internet a főnököm T-otthonában*) nem tudtak minket felhívni mikor ott jártak, de az nem biztos, hogy a mi hibánk, tekintve, hogy két telefonnál vártuk epekedve a csörgést, tehát vagy félretárcsáztak, vagy azok a T-telefonok sem működtek éppen, ami szintén az ő szolgáltatásuk (lenne), kimentem a wc-be és meggyőződtem arról, hogy meg tudom vakarni az orromat a térdemmel, ami büszkeséggel töltött el, bár még mindig szomorú vagyok amiatt, hogy ez a nagyszerű ötlet nekem nem jutott eszembe. Most már csak abban reménykedem, hogy legközelebb, mikor mindkét kezem teli és/vagy koszos lesz, az orrom pedig elkezd kínzóan és megállíthatatlanul viszketni nem felejtem el ezt a kézenfekvő megoldást.

*A hiba egy hét után rejtélyesen elmúlt, majd egy heti működés után ismételten rejtélyesen előjött.

Időről-időre előjön a digitális átállás, aminek következtében megszűnik a földfelszíni sugárzás, ami nem lebecsülendő probléma, mert sokan maradhatnak tévéadás nélkül. Például én is.

A rászorulók átállását támogatni fogják, senki sem maradhat (adással terhelt) tévé nélkül.

Remélem tévét venni nem lesz kötelező.


* Úgy tűnik a tv az internet alatt helyezkedik el

A nagynéném profliképe a Bee Gees egyik tagja.*

Egész életemben normális családra vágytam, kárpótlásul, amiért én nem vagyok az.

* vénkorában

Ha nagyon pozitívan nézem a korai sötétedést, akkor örülök, hogy Bélának hosszú hónapokig nem kell hétköznap azt hallgatnia, hogy sötétedés előtt akartam, de mindig eltökölöd az időt. Egyébként a korai sötétedés akkora öröm, mint halottak napján jakuzzit venni hitelre.

Azt hiszem a kiegyensúlyozottságnak és az összhangnak mégsem a tojótyúk az oka, csupán az, hogy néha megfeledkezem anyámról.

Túrós csusza kacsatöpörtyűvel.

Egy kommunista mártírként is kommunista, mondták a vörös szegfűk a Nagy Imre szobor előtt, és csendben fáztak tovább.

Elhagytam a telefonomat.

Amikor Béla elmegy sörözni megbeszélésre, és egy frissen készített pizzát hagy a hűtőben, sajttal tetején, jelzésértékűen elsózva, amit nekem csak be kell tennem a sütőbe, akkor egy kicsit megrémülök, mert nem ezt érdemlem.

Anyus szerint előző életemben valószínűleg sokat szenvedtem. Lehet, hogy nagyüzemi tojótyúk voltam.

Kishúgom még az idén férjhez megy, az öcsém és Béla sütik majd a tortákat.*

Életemben először fogok menyasszonyi tortát enni, amennyiben mégsem azon a napon jön el a világvége.

*dobos és sacher

Rosszul feltett kérdésre nagyon nehéz jó választ adni.

Kezd elegem lenni a rosszul feltett kérdésekből.

Úgy tűnik az életemen eluralkodó káosz megint átszivárgott a blogba, persze ez is én vagyok, csak kevesebb dimenzióban.

Nem tudom, hogy mikor mentettem el az előző linket, hogy majd elolvasom, szerteágazó, virtuálisan szétszórt és aztán végül sosem olvasott okossággyűjteményem általában nem ide teszem, azt, hogy még megjelentetni is sikerült végképp nem értem, de azért örülök anyus, hogy elolvastad. És mondd, jó volt?

*főleg, ha az ember be se kapcsolja a számítógépet

http://www.komment.hu/tartalom/20120207-velemeny-schmidt-maria-nemetorszag-a-hatvannyolcasok-szoritasaban.html?pIdx=7

Micka nemrég megdicsért, hogy nem hagyom magam befolyásolni a fogyasztói társadalom által. Azóta vettem két biciklit.

Nem mondom, hogy nem érte meg a József Attila Emlékmúzeumért 90 km-t biciklizni, de a tollas lóürülékbe* csomagolt felismerés, hogy egész gyerekkoromban hülyének néztek, nem hiányzott.

*vö. Egyél lószart, nem lesz tollas a szád.

Mindent elmond a viszonyunkról, hogy hosszas keresés után az ágyamban találtam meg.