édes - keserű

Most érkeztünk el ahhoz a fejezethez, hogy tegnap kirúgták a lányt, nem lesz esküvő.

Holnap reggel 7-re megyek MR-re. Ha meglátják, hogy nézek ki reggel 7-kor, sürgősségi ellátásban fognak részesíteni.

avagy vigyázz, amikor elhagyod az országot, ha voltál olyan szerencsés, hogy nem vették el az autódat a csúnya, gonosz magyar rendőrök.

Agyrágóbogár történetéről jutott eszembe, hogy a románoknak igazán van okuk felháborodni, a ferdítéseken természetesen már nem lepődünk meg, amellett, hogy milyen nagyra értékelik a magyar turisták látogatását.

Mikor átmész Borsnál a határon mérnek, sebességet méghozzá, úgy, hogy sehol semmi, az ember azt hinné, hogy a világ végén van és tényleg, csak benzinkutak, két x két sávos út, Nagyvárad még sehol, semmi tábla, és a határőr sem szól, hogy nem csak Romániában üdvözölnek, hanem a faluban is, ami elég messze esik az úttól, de legalább van, mert látni lehet a távolban.

Hiába rittyentettem ide egy bolondok napi mesét, rá kell jönnöm, hogy ez az a blog ahol egész évben bolondok háza van.

Nem tudok kivetkőzni önmagamból.

Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem élem keresztül a világot
 

Régóta keresem az összefüggést a bokám és a világmindenség, önmagam és Isten között, nem találtam, nem is csoda, Kalotaszeg tehet mindenről, az előkelő eleganciába bújtatott bokagyilkos, eddig nem gyanakodtam, de megtaláltam az összefüggést. Nem volt könnyű, mert tánc közben sosincs baj, mindig csak előtte vagy utána, és csak akkor, amikor éppen megint elkezdek kalotaszegit tanulni, de most összeállt a kép, vettem az adást, mást fogok tanulni, a kalotaszegi pedig marad olyan amilyen, akinek nem tetszenek a lecsalt lépések nem néz oda, bátor vagyok, nem félek a folkrendőrségtől.

A bokámmal sem értek szót, nem tudom mit szeretne, pihenni vagy szaladgálni föl alá, mint a gazdája, nem akarom terhelni ha nagyon árt neki, de a szükségesnél egy perccel sem szeretnék tovább ücsörögni feleslegesen.

Szakorvost keresek ismét, lehet az lenne a legjobb és a legegyszerűbb, ha rögtön túlesnénk rajta, ha mindenki elküldené az emil címemre az összes orvosa nevét, úgyis szükségem lesz rájuk, ez már a vég, nem meglepő, több olyan felmenőről tudok aki 60 évet haldoklott, ha nem akarok 90 évnél többet élni, akkor ezt nekem is illene végre elkezdenem.

Ez persze jól hangzik, de az igazság az, hogy már régen elkezdődött, a születésem pillanatában, mint mindenkinél. Ezt a játékot nem lehet élve megúszni, egyetlen kiút van, és az kötelező.

A káröröm olyan, mint egy szép nagy gumilabda. Jól lehet ide-oda dobálni.

A legszomorúbb olvasmányokkal mostanában mindig a KSH oldalán találkozom.

Kellene nekem még egy magamból. Na nem azért, mert olyan jól kijövünk egymással. De átvállalhatná a munkám felét.

Ha esetleg valaki még nem tudná, de tudni akarja és érdekli, az menjen, lásson.

Béla ma csomagolt nekem szendvicset, teát és aggodalmaskodó arccal engedett utamra. Kell néha ez az elesettség, csak azt nem tudom, hogy melyikünknek.

Az ember azt hinné, hogy egyszer majd megtanul időben lefeküdni, egészséges ételeket és italokat megfelelő mennyiségben fogyasztani, és nem csinál magából emberi roncsot és/vagy élőhalottat feleslegesen.

Úgy szeretnék felnőni.

Nem szeretem, hogy a nem szeretem napok nem szeretem évfordulói mindig eszembe jutnak.

A kalapom, a kalapom félig selyem

Félrevágom, félrevágom úgy viselem

Rája iszom, rámulatok

Úgyis tudom, hogy meghalok

Mivel felmerült a kérdés - és bennem is felmerül a kérdés, hogy miért kell nekem mindig reagálnom - elárulom, hogy a hétvége nagyon jól telt.

Külön öröm volt számomra, hogy Szilágy Anna is idelátogatott Melegföldvárról, ezért sok melegföldvári nótát hallhattam búzai zenekísérettel, ami nekem nagy kedvencem, mert Mezőség ezen része nem csak a szép tájról, falu közepére kicsapott állatokról, kedves emberekről, jófajta muzsikáról, Anna nénikről nevezetes, hanem arról is, hogy egyszer itt is beleléptem egy gödörbe. S bár ezen okból kifolyólag a táncot nem sikerült elsajátítanom, a zenét nagyon szeretem. 

Múltkor szó érte a ház elejét, hogy nem politizálok eleget, vagy nem elég kitartóan, vagy nem elég nyíltan, hát most pótlom.

Rohadjon meg az a köcsög milliárdos megélhetési politikus Haljon éhen az az ollókezű Edward, aki kitalálta, hogy össznépi vigadalmak alkalmával nem lehet kést árulni - miután három hetet robotolt egy kőfejtő bányában szerszámok nélkül a puszta kezeivel - egy terülj-terülj asztálkám mellett, amiből nem tud lakmározni, mert kicsorbultak a kezei és nincs nála kés. Az embernek kinyílna a bicska a zsebében. Ha lenne.

Még mielőtt valaki megkérdezné, hogy miről van szó, elárulom, fogalmam sincs, ha utánajártam volna lehet be kellene látnom, hogy ez egy olyan intézkedés aminek volt valami oka, akkor pedig nem tudtam volna habzó szájjal idevésni eme sorokat. 

Én vagyok az egyetlen magyar akinek soha nem lesz bicskája. Nagyon sajnálom magamat.

Béla a saját költésű nótáját szokta nekem énekelni, ami úgy kezdődik, hogy Az én Babám olyan rendetlen.

Azt mondják a férfiak akkor énekelnek, ha boldogok, kiegyensúlyozottak és szerelmesek.

- Annyira rendetlen vagy! Ezt tanítani kellene.

- Ühümm. És az mire lenne jó?

- Nem tudom ... talán elrettentésnek.

Jelentem hétvégén nem leszek itt, Táncháztalálkozón fogok bicegni, némi hisztivel fűszerezve a főnököm ajándéka miatt, bejegyzések lesznek. (Vagyis ha holnap elüt a villamos, az hétfőig nem fog kiderülni.)

És akkor most írtam egy bejegyzést azért, hogy ne aggódjatok.

A papné esete (Hideg Anna, Ördöngősfüzes) 

 Vigyázat, senki ne ültesse ide a kiskorúját mesét nézni!

Ha bárki is kételkedne abban, hogy a közgazdaságtudomány egy igenis komoly és fontos tudomány, az ne kételkedjen tovább, megtaláltam a bizonyítékot.

Béla kérdezte tőlem, hogy ez a blog játszótér-e* vagy gumiszoba.

Szeretem a jól megfogalmazott kérdéseket, ezért büszke voltam Bélára.

Most pedig azon gondolkozom, hogy lehet szükségem lenne egy gumiszobára is.


*Nem mertem neki homokozót mondani, nehogy túl könnyen idetaláljon. De ez már A naiv lány esete az informatikussal című meséhez tartozik.

Múltkor láttam egy prímást, akinek a hegedűtokján egy nagy húzni matrica virított. Fontos információ ez, mert ha véletlenül tolni akarná ki tudja mi történne. Ha pedig nem húzná, akkor nem történne semmi. Ráadásul a hegedű nem keverendő a budiajtóval.

És még azt mondják, hogy a népzenészek olyanok mint a vadlovak. Pedig úgy tűnik olvasni ők is tudnak.

Napi Erőltetett erőlködésünket olvashatták.

Mivel jobb jelenleg nem jut eszembe, ellenben ez a kérdés eléggé aggaszt, és eddig is mindig kihúztatok a slamasztikából, (legközelebb ne tegyétek, akkor lehet leszokom erről a kérdezz-felelekről, de most még nagyon nagy szükségem lenne segítségre) kénytelen leszek megkérdezni, hogy van-e valakinek valami remek ötlete azzal kapcsolatban, hogy mit adjak a kedves, külföldi főnökasszonyomnak 61. születésnapjára.

Kolozsváron a naccsága maga mosogat,
A szobalány öleli a naccságos urat,
Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.

Elfogyott a túróspujszka, megmaradt a tál,
Én utánam barna kislány ne várakozzál,
Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.

Kerekes volt az én apám, fia vagyok én,
Apám fúrja a kereket, a lányokat én,
Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.

Erdészpásztor az én apám, fia vagyok én,
Apám felmászott a fára, a lányokra én,
Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.

/Pusztakamarás/

Gólyamadár. Kettő is. Ennél már csak többen leszenek.

Mivel ez az én blogom, azt hittem jogomban áll csak magamnak írni, mint régen, amikor még nem olvasott senki, de értem már, akkor is láttok, ha becsukom a szemem, megszelidítettelek benneteket, enyém a felelősség. Ígérem nem veszem ki többet a kezetekből a homokozólapátot, legalábbis igyekszem, nem akartam senkit sem frusztrálni. Pedig hogy szeretem azt az idézetet, úgy ahogy van, németül, de majd előkerítem valahonnan magyarul is, csak ne lepődjetek meg, ha nem azt fogja jelenteni, mint amire gondoltam.

"Zum Straucheln brauchts doch nichts als Füße.

Auf diesem glatten Boden, ist ein Strauch hier?

Gestrauchelt bin ich hier; denn jeder trägt

Den leid’gen Stein zum Anstoß in sich selbst."

/Heinrich von Kleist/