édes - keserű

Valahogy mindig elsiklottam amellett, hogy nem csak az üldözöttek voltak, hanem üldözők is. Ma már nem tudok elsiklani emellett, sokszor még éjszaka is hallom az üvöltésüket.

Azért kellett Bélának a rengeteg tulipánhagyma, hogy a munkahelyén elültesse, aztán amikor elkezdenek virágozni, akkor minden nap hozhasson nekem haza belőle.

Nem saját ötlet, de tetszett, rájöttem, engem is érdekel, hogy nálatok ez hogyan alakult, kíváncsi vagyok, ki milyen blogot olvasott először, esetleg miért.

Ha valakit érdekel én is szívesen elárulom, de vigyázat, az nem egy könnyű, vidám olvasmány, jobb elkerülni.

Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy halálra etetjük, hanem azt, hogy nem halmozzuk el  önzőségből olyan dolgokkal amiket szeret, de hosszú távon árt neki.

Azóta, hogy megismertem, megértettem, megfogadom a székely közmondást, miszerint, ha kurvának mentél, ne sírjál ha basznak, sokkal boldogabb az életem.

A tavaszt érkezését arról lehet megismerni, hogy naponta legalább kétszer kezdek el arról értekezni, hogy már napok óta eléri az éjszakai hőmérséklet a 10 fokot, igazán alhatnánk nyitott ajtónál.

Nyaranta a füldugójával édesen szendergő Béla mellett hánykolódom álmatlanul, közben elképzelem, hogy az elviselhetetlen alapzajon élesen áthatoló motoros melyik testnyílásába motorja melyik alkatrészét szeretném beilleszteni, úgy, hogy a sarki lebujban szórakozóhelyen kornyikáló éneklő jazz énekesnő torkába is jusson még belőle.
Reggeleinket a már megint nem csuktad be az ajtót a kukásautó érkezése előtt mondattal kezdjük, mire váltig állítom, hogy rossz napon, rossz órában érkezett, ezért a becsukási terv ellehetetlenült.

Az ősz tulajdonképpen egy inverz tavasz, különös ismertetőjele, hogy nagyon sokszor elhangzik a számból az, hogy egyáltalán nincs még hideg, nem hiszem el, hogy fázol, nem is olyan zajos az utca. Ez idő tájt szoktuk azt is konstatálni, hogy nyáron ismét befizettük a lakbért egy évre, úgyhogy az elköltözés gondolatával foglalkozni felesleges.

Télen csodálkozva nézzük a messziről érkező, kékre fagyott embereket, ha még a szomszéd utcába sem kell átmenni, akkor értetlenül rázzuk a fejünket a nem hoztatok kabátot kérdésre, ki hallott már ilyet, csak dohányfüst szaga lenne, majd részletezzük a áldozatnak, hogy a másikunk rettenetes, még pulóvert sem akart venni ugyanezen okból, ugye milyen szörnyű? Valamint meglepetésünkben tátott szájjal nézzük, ha valaki szombat délben villanyt kapcsol, hiszen olyan világos van még, legalábbis nálunk. Reggelente teljes megelégedéssel figyeljük az ágyból a kovácsoltvas franciaerkélyre illesztett madáretetőben cinkéket. Mint ahogyan a majdnem nagypolgári milliőt is, a negyvenes évek praktikusságával ötvözve, amin már látszik, hogy valami elkezdődött, de még nem romlott el teljesen.


A tavasz már elkezdődött. Béla még nem tudja, de az ajtó is ki fog nyílni nemsokára.

Mondhatnám, hogy mindenki járjon tömegközlekedéssel, de könnyen beszélek, mert a fizetésem is korrekt, és a vérnyomásom is nagyon alacsony.

 Éreztem, hogy van valami, amit a táncoktatók elhallgatnak, valami elemi, ami nélkül az egész nem ér semmit, végre kiderült, pont úgy kell ezt is művelni, mint a tökéletes házasságot, csak ennyi, ilyen egyszerű, most már végre értem, csak a lépéseket és a tartást kell megtanulnom, menni fog ez, mint a karikacsapás.

Mivel tegnap legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerült blogkörökön belül megoldani az atomhulladék kérdést és az atomerőművek biztonságossá tételét, ezért mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy fogyasszon kevesebb áramot, sok kicsi sokra megy alapon.

Van nékem egy kedves Miska kancsóm, ami nem csak azért jó, mert villamosenergia felhasználása nélkül készült, hanem azért is, mert vannak neki gyermekei is, szám szerint hatan, édes kis hasas jószágok. Eredeti funkciójukat tekintve pálinkás kupicák, de gömbölyű pocakjuk tojás tartására is tökéletes, ezért belőlük fogyasztjuk a betévő lágytojásunkat. A spórolás elsősorban nem itt kezdődik, hanem ott, hogy a tojás elfogyasztása előtt iszunk belőle egy kis pálinkát, így két használat után kerül csak bele a mosogatógépbe, ezzel nem csupán energiát spórolunk, hanem vizet is.

Ti mit tesztek a környezetünkért?

- Anyád és nővéred tényleg azért zsarol, mert nem mész haza elég sűrűn? Szerintem ez a legrettenetesebb, amit egy szülő csinálhat a felnőtt gyerekével. Hihetetlen. Eddig ez nem volt divat.
- Persze, mert téged anya soha nem szeretett, ezért örült, ha nem voltál otthon.

Mostanában elég sokszor felmerül bennem ez a kérdés, nem tudom, hogy melyik a helyes út, és azt sem, hogy éppen melyik úton járunk. Van ez a Magyarországon kialakult nézet, hogy saját lakás az kell, méghozzá okvetlenül, amit nem osztok feltétlenül. Társul ehhez még egy másik nagyon elterjedt nézet is, miszerint az ember a sajátját fizesse inkább, ha szükséges hitelből, mert az viszi előrébb a világot.

Van némi megtakarított pénzünk, ami bizonyos nézőpontok szerint lehet nagyon sok és bizonyos szemszögből nézve nagyon kevés is,  kinek-kinek szájíze, lehetősége és hangulata szerint.

Ennek a summának egy részét egy kedves bank ügyeli, aki az iránta való lojalitást meghálálva havonta ráteszi a számlára azt az összeget, amibe az albérletünk kerül. Az összeg, amit ő nekünk pusztán felebaráti szeretetből tárol nem éri el azt az összeget, amiből egy hasonló kaliberű lakást megvásárolhatnánk, mint amiben napjainkat tengetjük. A jelenlegi szisztéma szerint nullára jövünk ki havonta,* ami nem egy rossz állapot. De rontani vagy javítani lehetne rajta, csak az a kérdés, hogy hogyan. Hogy a két variációból melyiket szeretnénk, az szerencsére nem kérdés.

Egy biztos, hogy lakni márpedig kell. Pedig egyszerűbb lenne, ha nem kellene.

*amennyiben inflációval, amortizációval és egyéb zavaró tényezőkkel nem számolunk

Kezdek finnyásnak tűnni.

Ennek mégis nagyon örülök.

Utálom azokat a nőket, akik szerelmesek Bélába.

A freebloggal ma megint nem egyezik az elképzelésünk a napok állásáról, pedig már segédeszközöket is használok. A blog.hu pedig újabban nem küld minden esetben értesítést az új kommentekről. Konklúzió nincs, ma nem hiszek az összeesküvés elméletekben, pedig biztos, hogy vannak.

Nyomott vagyok és rezignált egy ideje már, pedig okom nincsen rá, miért is lenne, a tavasz is itt van lassan, a túl tökéletes életemmel is csak a baj van mindig, néha ülök és rettegek, hogy mikor romlik el.

A főnököm legalább három hete naponta többször is számon kéri rajtam a  még meg sem jelent statisztikákat, nem hiszem el, hogy nem tűnt még fel neki, hogy nem az Eurostatnál és nem a KSH-nál dolgozom, hanem nála. Változtatnom kellene a munkamorálomon.

Az igazi jólé(t) ott kezdődik, amikor az ember a zuhanó borospohár láttán nem tudja eldönteni, hogy a poharat sajnálja-e, vagy a benne lévő bort.

Kis pej lovam megérdemli a zabot
Kétszer kerülte meg Magyarországot
Harmadszor is sejeha megkerülhette volna
Ha Görgey igazszívű lett volna

De Görgey nem volt igaz vezérünk
Világosnál letétette fegyverünk
Ha Görgey sejaha igazszívű lett volna
Magyar ember senki rabja nem volna

/Kalotaszeg/

Semmi közöm hozzá, de mégis bánt, hogy amíg a felsége otthon van a három fiával, addig ő hetente talán többször is bejön a városba - ahogy tette azt tegnap este is -, hogy a tanító nénivel táncoljon, aki hétköznap olyan gyermekeket tanít és nevel, mint a fiai.

A coming out egyébként fájt, jobban szerettem azt a motymotyot, aki nem dohányzott sosem. Viszont ha már ennyire belejöttem, elárulom azt is, hogy a bérletem a helyén volt.

Nekem soha nem ment ez a menőség, nem voltak menő cuccaim, semmi, a szüleimnek elvei voltak, nekem rémálmaim, ezért lettem rocker, ahhoz nem kell adidas cipő. Aztán mégis menő lettem, én voltam a legmenőbb rockerlány a környéken, meg a Ráday klubban is évekig, de már ennek is vége, most blogot írok, és itt sem tudok menő lenni, mert azt kellene írnom, hogy nem nézem a Való Világot, de hallottam, hogy x, meg y, meg z, ezt, meg azt, meg amazt, de nem, még csak nem is hallottam, és ráadásul nem nézni sem igazán menő, a coming out menő, de mit csináljak, ha nincs tévém, nem állhatok ki ide és mondhatom, hogy tudom, hogy senki nem nézi, de mindenki tud róla, én vagyok a legtökösebb csaj* és bevállalom, hogy nézem, mert nem. Hát lőttek a coming outnak is, ennyit érek, ez van. Esetleg bevallhatom, hogy volt időszak amikor két doboz puhadobozos barnaszofit szívtam el naponta, és szerintem kiváló ötlet betiltani a dohányzást nyilvános helyeken.** Lehet szapulni, jöhetnek a kövek.***


* ez a randa szó csak a menőség miatt került ide
**és most hiába lettem volna menő a coming outommal, nem menő nem szapulni a dohányzás betiltását
***ez a szófordulat menő, ugye?

Sokszor előjön itt-ott, hogy a diplomások nehezen találnak maguknak párt, micsoda probléma, pedig elég lenne a bölcsész karok mellé informatika tanszéket tenni, közös nevezőnek meg úgyis ott van Chomsky.

Ezzel egyébként a bölcsészek éhenhalási esélyeit is hatékonyan lehetne csökkenteni.

Az első pár képkocka után 1:13-tól lesz megint izgalmas.

Házi feladat

Az út hosszú volt és unalmas. Az idő hideg, nagyon. A Hollandiában élő magyaroknál nincs fűtés. Vagy nem fűtenek. Vagy már régen megfagytak. (F)áztam. Sokat. Esett a hó is. Az jobb volt, mint az eső. Főleg azért, mert amikor a hó esett, a rotterdami kikötőt néztük meg. A hajó fedett volt, ezért nem zavart a hó.

Hollandiában sok a szélmalom és a hajó. A szélmalmok közül az egyik elhagyta a fejét. Láttuk ahogy elhagyja a fejét. Nagyon érdekes volt. Nagyon hideg is. De kibírtuk, meg kellett várni, amíg elhagyja a fejét.