édes - keserű

Gondoltam, az lesz a legjobb, ha az alient takonnyal pusztítom el. Nem egy rossz taktika. Csak arra nem számítottam, hogy együtt jutunk a másvilágra.

Az ajtók közül kifelejtettem azt az ajtót, amit hiába próbálok bezárni, elreteszelni, elbarikádozni, nem lehet, mindig a legváratlanabb pillanatokban nyílik ki, a mögötte felhalmozódott szenny fojtó zuhatagként ömlik a nyakamba, és maga alá temet.

Elluska néni alatt lakó családanya szinte mindig megkérdezi tőlem, hogy nem halljuk-e Elluska néni zongorajátékát, mert az egyszerűen bámulatos. Ők néha hallják, de nagy bánatukra nem eléggé. Mi még sosem hallottuk, de most már kezdem bánni.

Gondolom a miénk az egyetlen lakóközösség a világon, ahol mindenki sajnálja, hogy nem hallja jobban a másikat.

Mostanában esténként, mielőtt Béla hazaérne*  sütök magamnak egy nagy adag tócsit, akkorát, amekkorát akarok, a testvéreim sincsenek itt, hogy megegyék előlem, s mióta rájöttem, hogy disznószír helyett olviaolajon is ki lehet sütni, a gyomrom se fáj tőle, nagyon élvezem, mégis megérte felnőni.

* azaz vacsora előtt

Megérte télen táplálni azt a rengeteg válogatós madarat, ideszoktak, hangosak, igazán hálásak, hajnalban elnyomják az út zaját, nagyon örülök nekik.

A gólyák közül három már kikelt, kettő még ki fog.

A spárga szezon és a csótány szezon egyszerre kezdődik.

Fekszünk az ágyon. Béla mélyen a szemembe néz.

- Vehetnél nekem olyan tekergetőset!
- Tekergetőset?
- Olyan pörgettyűt!
- Pörgettyűt? Mond, te miről beszélsz?
- Hát a szemedre!
- A szememre, pörgettyűt. Nagyon jól hangzik.
- Pörgettyűt a szemedre, amivel tekergetni kell. Kifesteném neked.
- Ja, szempillaspirálról beszélsz! Van szempillaspirálom. Már festetted ki vele a szememet.
- Nem, nem festettem még ki.
- De igen.
- Most nem lehetne?
- Lefekvés előtt nem olyan jó, mert macerás lemosni.
- Na jó - és nagyon bánatos képet vág.

Két hét múlva, a Széchenyi fürdőben.

- Mit is mondtál, hogy hívják azt a pörgettyűt?
- Pörgettyűt?
- Tudod, amivel kifesthetném a szemedet.
- Ja, szempillaspirálnak hívják.
- Vicces neve van.
- Ühümm.
- Veszel nekem olyat? Megpörgettyűzhetném vele a szempilláidat.
- Van otthon szempillaspirálom.
- De akkor miért nem használhattam még soha?
- Használtad már.
- Nem.

(...)

A kispárna illata még őriz egy darabot abból a világból, ami nem létezik már, hiába hajtom rá a fejemet, más a sötétség, más a csönd, máshogy ver az óra a falon, mások az éj neszei, más vagyok én is, csak a kispárna a régi, elnyeli a könnyeimet.

Lett a lánynak munkája. Esküvő is lesz, a fiú ismét beadta a derekát. Most már csak azért kell izgulni, hogy nehogy csupasz nyakkal kelljen férjhez mennie.

Béla nagyon büszke magára, hogy most először nem fogja elfelejteni a megismerkedésünk évfordulóját. Legalábbis most még azt hiszi.* Szerintem ez nem egy nagy teljesítmény ennyi idő után, szerinte viszont ez is egy lépés a tökéletesség felé.

150 év múlva lesz egy közel tökéletes Bélám.


* Legemlékezetesebb névnapom az volt, mikor elment bevásárolni az ünnepi vacsorához. Míg hazaért elfelejtette, hogy névnapom van.

Lett egy naposcsibém* is, Ludmilla. Mikor a kezembe vettem belebújt, és elaludt benne.

Ősszel mennem kell megenni.

* egészen pontosan csürkém

Én a téglagyárban lakom
Téglaporos a kalapom
Onnan tudják, hogy ott lakom
Téglaporos a kalapom
Inkább iszom három deci kevertet

A hétvégén talán azt a pillanatot szerettem volna nektek legjobban megörökíteni, mikor a báró disznó darabolás közben mély férfihangján épp a lányságát* siratja, mialatt a háttérben zenélnek és táncolnak.

Sajnos éppen akkor kellett Bélával  két és fél zsák krumplit felvágnunk. Teljesen egyforma darabokra. Hogy aztán krumplipüré legyen belőle.

* Sírok, sírok, siratom a lányságom
Siratom a lánykori boldogságom
 

Szabad ember az, ki nem fél semmitől. Még önmagától sem.

A város zaja hegedűszó helyett, kutyaszar libafos helyett, szmog levegő helyett, számítógép tánc helyett, moslék a frissen vágott disznó helyett.

Ilyenkor érzem csak igazán, milyen jó nekem itt.

Az árokban sem a bőgős fekszik délelőtt 11-kor*, még árok sincs, ezért hevernek a csövesek szanaszét. 

De a bor... A borról inkább nem beszélek. Az ember élete lehet úgyis teljes, ha csak sört meg pálinkát iszik.

* "úgy döntött a helyi kulturális bizottság, hogy azon a bizonyos helyen "Artúrék előtt a sánc szélén" szobrot állítanak, azaz fektetnek embriópózban, hiszen ez azért még itt is ritka..." /részlet a bárói hétvégeértékelő levélből/

Mikor az ördög belebú' az embernek a fenekibe, akkor baj van.

Utazzatok ti is egy kicsit!

Az ugye teljesen normális, hogy holnap reggel indulnék Erdélybe, de nincs meg a személyim? Szívesen elbeszélgetnék ma valakivel, aki szerint Trianon nem tragédia.

Bizonyára senkit nem érdekel a szemöldököm továbbra sem, de ha láttok a városban egy csálé szemöldökű lányt loholni, akkor az én vagyok, köszönjetek rám nyugodtan, szeretek ismerkedni, ha jó passzban vagyok.

 Vajon miért alakult ez így?

Akartam még írni arról, hogy ne egyetek ma lazacot kaviárral, hogy nem tudom feldolgozni a szombati körmenetet és a szombat esti sonkaevést (harmadnapra feltámadott), meg arról is, hogy nem értem a katolikus családokban hogy oldják meg, hogy nem esznek ma húst, én ilyenkor eszem a legtöbbet, az összes maradékot nekem kell megennem*, konyhamalacnak jó vagyok, ezt mondtam már. Mennem kell, áldott, boldog húsvétot mindenkinek, gondoljatok rám, mert Béla nem akar beleengedni a Balatonba.

*vagy azért van szombaton a körmenet, mert addig eláll a maradék és a sonka után rögtön megeszik?

Ne öntsétek ki a sonka levét!

Nem enged ma linkelni, a dög. Hogy fogom így megfogadni anyuss tanácsát, miszerint nem kell újat írni, ha úgyis ott vannak a régiek?

A szappankészítés egy régi téma nálunk, tegnap megint kaptam egy löketet egy blogról, (sajnos nem tudom linkelni, zárt) azóta gondolkozom, kicsit körüljártam  a témát, teljesen beleéltem magam, aztán megjelent előttem a kép, amint Béla* beleszagol a nátronlúgba, és megvakul, úgyhogy megint itt tartok, illetve bélla meséjénél, hogy szappan lesz-e valaha, azt nem tudom.

* a házi csomagátvevő szerep is az ő feladatköréhez tartozik

Érdektelen életem érdektelen bejegyzései elérnek emberekhez.

Nem értem.

Nem érdem.

Úgy tűnik lassan belátjuk, hogy a röghöz kötöttség nem nekünk való. Ez is egy lépés. Nem is olyan kicsi.

A nap hőse címet megint nem nyertem el, viszont azt, hogy még nem borultam le a székről, és a kétszemélyes irodánkban felismerem, hogy a főnököm hozzám beszél, sikerként könyvelem el.

Már félig benne voltam a félelmetes gépsárkány hasában, mikor a kezembe nyomták a pánik* gombot. Természetesen abban a pillanatban leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy azonnal használatba vegyem, úgyhogy éltem a lehetőséggel, és jeleztem, hogy azonnal szedjenek ki! Azt hitték viccelek, pedig nem tudom mikor gondoltam utoljára bármit is ennyire komolyan.

Ez a gép sokkal öregebb és zajosabb volt, mint a múltkori, de mozdulni nem mozdultam, pedig a levegőztetésnek köszönhetően az összes babahajam az orromat csiklandozta 20 percen** át. Remélem az nem zavarta nagyon a vizsgálatot, hogy az agyam néha halálra rémült, ezért felugrott a balsarokba, ahol aztán el is bújt.

Nem hittem volna, de túléltem.

Szerencse, hogy Béla csomagolt nekem szendvicset, attól jobban lettem, a szerelem a legjobb orvosság mindenre, még éhhalál ellen is. (Kiszáradás ellen nem véd sajnos, hiába kaptam teát is, nem tudom a borosüveg parafadugóját kihúzni a sörösüvegből, úgyhogy most békésen szomjazom, miközben várom, hogy mikor ömlik ki a tea a táskámban.)

Az orvos nagyon kedves volt, addig nem engedett utamra, míg nem biztosított arról, hogy az alien állapotában érdemi változás nem következett be, vagyis nem nyom semmit továbbra sem.***

Gondolom azért fér el olyan jól, mert azon a helyen tartom, ahol más normális ember a halait növesztegeti.


* Így hívják. Miközben az ember épp a koporsóba kerül bele, az asszisztens ilyen szavakat használ. Utána meg csodálkoznak, ha kitör.
** Nagyon igazságtalannak tartom, hogy 10 percet ígértek és 20 lett belőle. Persze lehet, hogyha az elején nem nyomogatom a pánik gombot, akkor csak 10 perc lett volna.
** Arról, hogy nőtt-e nem volt hajlandó nyilatkozni, majd akkor derül ki, ha átveszem a sztárfotókat.