Elluska néni alatt lakó családanya szinte mindig megkérdezi tőlem, hogy nem halljuk-e Elluska néni zongorajátékát, mert az egyszerűen bámulatos. Ők néha hallják, de nagy bánatukra nem eléggé. Mi még sosem hallottuk, de most már kezdem bánni.
Gondolom a miénk az egyetlen lakóközösség a világon, ahol mindenki sajnálja, hogy nem hallja jobban a másikat.
2011.05.13. 17:15
Halk szomszédok
15 komment
2011.05.13. 14:12
Második gyermekkor
Mostanában esténként, mielőtt Béla hazaérne* sütök magamnak egy nagy adag tócsit, akkorát, amekkorát akarok, a testvéreim sincsenek itt, hogy megegyék előlem, s mióta rájöttem, hogy disznószír helyett olviaolajon is ki lehet sütni, a gyomrom se fáj tőle, nagyon élvezem, mégis megérte felnőni.
* azaz vacsora előtt
32 komment
2011.05.13. 12:01
Madarak
Megérte télen táplálni azt a rengeteg válogatós madarat, ideszoktak, hangosak, igazán hálásak, hajnalban elnyomják az út zaját, nagyon örülök nekik.
A gólyák közül három már kikelt, kettő még ki fog.
Szólj hozzá!
2011.05.10. 16:46
Pörgettyű
Fekszünk az ágyon. Béla mélyen a szemembe néz.
- Vehetnél nekem olyan tekergetőset!
- Tekergetőset?
- Olyan pörgettyűt!
- Pörgettyűt? Mond, te miről beszélsz?
- Hát a szemedre!
- A szememre, pörgettyűt. Nagyon jól hangzik.
- Pörgettyűt a szemedre, amivel tekergetni kell. Kifesteném neked.
- Ja, szempillaspirálról beszélsz! Van szempillaspirálom. Már festetted ki vele a szememet.
- Nem, nem festettem még ki.
- De igen.
- Most nem lehetne?
- Lefekvés előtt nem olyan jó, mert macerás lemosni.
- Na jó - és nagyon bánatos képet vág.
Két hét múlva, a Széchenyi fürdőben.
- Mit is mondtál, hogy hívják azt a pörgettyűt?
- Pörgettyűt?
- Tudod, amivel kifesthetném a szemedet.
- Ja, szempillaspirálnak hívják.
- Vicces neve van.
- Ühümm.
- Veszel nekem olyat? Megpörgettyűzhetném vele a szempilláidat.
- Van otthon szempillaspirálom.
- De akkor miért nem használhattam még soha?
- Használtad már.
- Nem.
(...)
22 komment
2011.05.09. 16:38
Kispárna
A kispárna illata még őriz egy darabot abból a világból, ami nem létezik már, hiába hajtom rá a fejemet, más a sötétség, más a csönd, máshogy ver az óra a falon, mások az éj neszei, más vagyok én is, csak a kispárna a régi, elnyeli a könnyeimet.