édes - keserű

Megjött a válasz* a nagy közlekedési vállalat vas Atyaúristenétől, arra vonatkozólag, hogy a becsületes megtaláló dacára hogyan tűnhetett el mégis a keresett tárgy, meglepő és érdekes, de más nem történhetett, minthogy személyesen átvettem. Mert mi sem nyilvánvalóbb, mint az, hogy hazudozom és amnéziában szenvedek. De azért kívánni is tudok. Egy gőzmozdonyt a seggükbe. Vagy kettőt. S bár a gőzmozdonyokat nagyon sajnálom, bízom benne, hogy győztesként kerülnek ki az összecsapásból.

*csak két hónapot kellett rá várni

Nem tudom, hogy a házi csövesünk eddig hova végezte a dolgát, de az elmúlt időszakban annyira büdös az egész ház oldala, hogy még a túloldali járdáról is érezni.
Egyik este épp hazaérkeztünk, mikor a  csöves a kukánkban kotorászott. Mondtam is gyorsan Bélának, hogyha még egyszer meghallom, hogy éjszaka valaki a ház tövébe végzi a dolgát leöntöm egy vödör vízzel. A mondandóm célba érhetett, mert azóta a kapualj beugrójában is penetráns bűz terjeng.

Vigyázni kell a tökéletes Béla neveléssel, mert mint mindenütt itt is nagyon közel van a ló túloldala. Hétvégén egy óránk volt Szegeden átutazóban, és mit néztünk meg, na mit is, hát a piacot. Nem, nem az én ötletem volt. Sőt, ragaszkodni sem én ragaszkodtam hozzá.

Kicsi ez a bili, sok a vihar benne

Amit kimoderálunk, az nincs is. Sőt, nem is létezett soha.

Pedig a tökéletességhez a különböző vélemények létjogosultságának az elismerése is hozzátartozik. Még akkor is, ha ebből akár az is kiderülhet, hogy mi tévedtünk.

A tökéletes ember amellett, hogy nem létezik, még a hibáit is belátja.

Ne mondja senki, hogy hiába van fészbúkom, megfogadom anyus jó tanácsát, és előszedem a régi bejegyzéseket, ha úgy hozza a kedvem és az alkalom. Még mindig jobb, mintha újat írnék.

Reklamálni természetesen az ötlet kitalálójánál lehet.

De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni,
De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni.
Megmondanám a császárnak magának,
Lányokat is, csuhaj lányokat is sorozzon be bakának.

De a császár, de a császár azt írta a levélbe,
Nem illik a, nem illik a csákó a lány fejébe,
Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj szoknya alá
Harminckettes baka kell

A legnagyobb Monarchia kritika amivel valaha találkoztam, egyértelműen a Ferenc József gyógyvíz.

A mit nem csinál egy nő témáról most megint eszembe jutott, amit már régen el akartam mesélni, vagy tudat alatt én is akkora világhírnévre vágyom, mint amekkora mickának megérdemelten kijutott hogy Béla szerint én egy dáma vagyok. Ettől az elméletétől nem tágít, pedig már a megjelenésem sem mindig tökéletes. Legalábbis magamon kívül még nem láttam dámát vasalt nadrágban és sportcipőben, bevásárló szatyrokkal, a hátizsákról már hétköznapokon leszoktam, de egy valamire való dáma bizonyára hétvégén is dáma marad. És egy dámának mindig tökéletes a frizurája (nem jár fésületlenül konferenciákra), nem a Bélája vágja a haját, nem használ túrahátizsákot, hanem gurulós bőrönddel megy fel a hegyre, illetve fel sem megy, mert ott víz sincs, ráadásul biztosan nem aludna a diófa alatt, és a csöveseket sem irigyli, amiért azok egész nyáron a szabad ég alatt hálhatnak.

Még azzal sem sikerült ezt a teóriáját megcáfolnom, hogy múltkor nagyon csúnyán megvertem böfögő versenyben, -  hánytatott gyerekkorom volt jártam ének órára - mondjuk azt nem értem, hogy hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy kiálljon ellenem.

Mindig nehezemre esik eldönteni, hogy a tűző nap sugaraitól, vagy a különböző kencéktől akarok-e bőrrákot kapni, úgyhogy a könnyebbik megoldást választottam. Jelenleg fehér emberre hasonlítok legkevésbé.

Pénteken mi is ellátogattunk az Aquaakármibe Mogyoródra, és osztanom kell anyus véleményét, a víz tényleg nagyon hideg.

Ronald Reagan áll kitartóan, nézi a felszabadulási emlékművet, nekem pedig még az eddigieknél is sűrűbben jut eszembe, hogy a Szabadság téren bármi megtörténhet.

Sokkal szebb lenne a világ, ha a kulturált homokozást mindenki a hozzászólóimtól tanulná.

Nem szeretem túlragozni a dolgokat, sőt vannak dolgok, amivel egyáltalán nem szeretek foglalkozni, mert lélekölő, de túlzásnak tartom azt a gyanúsítgatás és rágalomhadjáratot, amit egyetlen egy rossz helyre tett kommenttel elértem, aminek köszönhetően hónapokkal később egy összeseküvés elmélet blogklánvezérévé léptetnek elő, amiben rögtön magammal ránthatom az összes olvasómat, valamint azon blogok egy részét amit olvasok, különös tekintettel gondolom az aranymotyi-díjasokra, akiktől ezúton szeretnék elnézést kérni, én azt hittem ez egy játék. De minden játék csak addig tart, amíg valaki tönkre nem teszi.*

Mikor a tegnap a Balaton-parton megkívántam a melletem ülő nő narancsos sörét, már tudhattam volna, hogy beteg leszek.

A szállás (A verzió)

Örömmel jelentem, (kicsit félve, mert a körömvágó ollós történetet elhallgattam, nem ígértem meg senkinek, ugye?) hogy tegnap lett körömvágó ollóm és bicskám is, a nyele uszadékfa a Rábából, ami nekem a legkedvesebb folyóm. Az Olt mellett.

(- De jó, két hónap után végre megint van körömvágó ollónk!
- És ennyi ideig nem vágtátok le a körmeiteket?
- De, jártunkban-keltünkben, itt-ott.
- Tényleg, hozzám is jöttetek körmöt vágni. sátáni kacaj)

Mickának sok szeretettel

Volt, aki tette a dolgát. És volt, aki belenyúlkált.

A hétvége jól kezdődött, csak a tortát felejtettem itthon, amit Béla sütött apának. És a kulcsot.

Valahogy azért sikerült Bélát rábeszélnem, hogy az új tortát ne a kacsával egy időben akarja megsütni, mert az nem fog menni. Nem tévedtem, mert éppen kifogyott a gáz. Miután reggeli helyett leellenőriztem, hogy nem romlott-e a sör, amit a kacsára akarok önteni.

Úgyhogy Bélának kellett vezetnie. Jogosítvány nélkül. Miután megtaláltuk a slusszkulcsot. A kocsiban.

A benzinkutas csak kicsit nézett csúnyán, mikor Béla megkérdezte, hogy az a kicsi piros kerek bigyó mire való. Feltételezem, hogy a szomszéd faluban lakhat, mert nem kérdezte meg, hogy hol szeretnénk bekötni a gázpalackot. Azért elárulta, hogy az a tömítés.

A kacsáról egyébként kiderült, hogy liba. És, hogy nem 220 fokon kellett volna elkezdeni sütni. A torta is finom lett. Csak téglalap alakú, mert hússütő tepsit sikerült találnunk.

A napot egyébként szülői dicsérettel zártuk, amiért volt annyi eszünk, hogy Béla vezetett jogosítvány nélkül, és nem én ittasan.

Juj de jó!

Már megint beakadt a lemezem, ami bizonyára nektek is elég fájdalmas lehet, ebben az esetben tudom ajánlani, hogy kattintsatok máshova, sajnos én ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak, bármennyire is unom magamat, maradnom kell.

Elárulom, hogy teljesen önszántamból, minden külső kényszer és nyomás nélkül megalakult az aranymotyi-díj, mindenki kinyomtathatja magának, ha szeretné.  A marketingszöveget megspórolhatjátok magatoknak, de nyugodtan elszórakoztathattok vele, örömmel fogadom.

Még mindig nagyon hálás vagyok, hogy nem vagyok érintett ebben a goldenblognak nevezett hisztériában izében, azt hiszem sokkal jobban szeretem szemlélni az eseményeket, mint részt venni bennük, pedig azt mondják, hogy a részvétel = tapasztalat.

De csak annak, aki kilát maga mögül. Ez pedig ritka, mint a fehér holló.

Béla vett magának egy biciklit, úgyhogy most aggódhatom minden nap, hogy hazaér-e. De legalább ellopni nem fogják, mert a nagyszoba közepén tárolja.